Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
említést, de ezeknek már topografikus és leíró ásványtani szempontból különösebb jelentőségük nincs. 81 II.6.3. Leíró és topografikus ásványtani cikkek és könyvek Magyarország ásványtani megismerése volt a kor szakembereinek legfontosabb törekvése, így érthetően a leíró ásványtan volt a szakirodalom legtermékenyebb ága. Ez a terület kínálta a legtöbb lehetőséget az amatőr természetbúvárok számára is. A következő összefoglalásban külön tárgyaljuk az új ásványokat leíró, az új adatokat szolgáltató, és az összefoglaló munkákat. IL6.3.1. Új ásványok leírása A magyarországi szerzők által e korszakban leírt új fajok áttekintésénél bizonyos szemléletbeli nehézségekbe ütközünk. A klasszikus értelemben vett ásványtani faj fogalma ugyanis ez időben még kialakulatlan volt. Csak a korszak második felére tisztázódtak azon alapvető sajátságok, amelyek egyértelműen meghatároztak egy ásványfajt (vegyi képlet, szimmetria és tengelyarányok). Értelemszerűen az egyes rendszertani egységek sem voltak pontosan elhatárolva. A többnyire a linnéi nemzetség, faj és változat (genus, species, varietas, a német nyelvterületen a Gattung, Geschlecht, Art, Benkö Ferencnél nagyobbnem, kisebbnem és különbség) beosztást alkalmazó rendszerekben egy-egy mai ásványfajt a legkülönbözőbb korabeli rendszertani kategóriákba sorolhatták. 82 Nemcsak e bizonytalanságok miatt múlik gyakorta az utókor szubjektív megítélésén, melyik szerzőt tekintik az e korban felismert új fajok első leírójának. Dana az ásványnevek prioritási elvét tárgyalva leszögezte, hogy a prioritási elvet figyelmen kívül kell hagyni, ha egy leírás annyira nem szabatos, hogy nem teszi lehetővé az ásvány felismerését, viszont alkalmazandó, ha egy rosszul leírt, de jól ismert régi ásványfajt újból és korrektül leírnak. 83 Az elsőség (a prioritás) tehát az „azonosítható leírás" szerzőjéé. Sok esetben az első „leírás" azonban alig több egy sornál, mint például a mai rutil első azonosítható de kristálytanilag téves adatot közlő - említése Ignaz von Born gyűjteményének 1772-ben kiadott katalógusában: Basaltes crystallisatus ruber, colore cinnabarino, hexaedrus, pyramide trigona, e Murán in Comitatu Gömörens. Hung., azaz vörös kristályos bazalt [sörl], cinóberpiros, hatoldalú, háromszöges piramisos, Murányról, Gömör vármegye, Magyarország. 84 Ugyanígy vitatható, hogy a későbbi nagyágit első említése esetében (Fridvaldszky János erdélyi ásványtanában, 1767; 1. a II.5.3.3.1. részben) beszélhetünk-e az ásvány azonosítható leírásáról. Az első, hazai - jobban mondva ez időben Magyarországon tevékenykedő, de nem magyar - szerző által leírt ásványfaj azonban akkor is a későbbi nagyágit, ha Fridvaldszky sorait nem vesszük számításba. Az ásvány részletes jellemzését Giovanni Antonio Scopoli selmeci professzor 1769-ben közölte minera aurifiera Nagyayensis 81 Pusch, G. (1823-1825): Geognostisch-bergmännische Reise durch einen Theil der Karpathen, Ober- und Nieder-Ungarn. Zwei Theile. Leipzig; Boué, A. & Lili de Lilienbach, K. (1833): Journal d'un voyage géologique fait a travers toute la chaîne des Carpathes, en Bukowine, en Transylvanie, et dans le Marmarosh. Mém. Soc. Géol. France, 1, 237-316. 82 L. erről Weiszburg (1986). 83 Dana (1892: xliii). 84 Born, I. von (1772): Lithophylacium Bornianum, seu Index Fossilium. 1. köt. Prag: Gerle.
