Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy földtana (Korpás László)

A dunabogdányi Csódi-hegy földtana 47 3. A Csódi-hegy és környezetének földtana A földtani kép vázolása eló'tt összefoglaljuk, mit tudunk a Csódi-hegy és közvetlen környezetének felépítéséről az irodalmi adatok alapján. Az ÉNy-DK irányban kissé megnyúlt, közel izometrikus ellipszis alakú lakkolit hosszabb átmérője 900-1250 m, míg rövidebb átmérője 650-1200 m közötti (Koch, 1877; Majzon, 1942). A 0,6-2,0 m közötti padvastagságban „réteges", „központhéjas" (koncentrikus) és „gömbsugaras" (radiális) kihűlési repedésrendszerrel (Koch, 1877) jellemzett lakkolit központját az idézett szerző a tetővidéken jelölte ki, attól lejtőirányban kifelé mutató dőléseket dokumentálva. A lakkolit és üledékes burkának exokontakt öve Koch (1877) szerint legfeljebb 4 m vastag, bár ennél kiterjedtebb, 15 m-t is elérő, függőlegesen álló exokontakt övet is leírt a Csódi-patak völgyében. A lakkolit fő tömegétől elkülönülő, az Alsó-Bogdányi-patak és a Csódi-patak völgyében található, zömmel függőlegesen álló kibúvásokat Koch (1877) radiális telérrendszerek részeként értelmezte (5. ábra). Ezen értelmezés egyszerűsített változatát tükrözik Schafarzik & Vendl (1929), valamint Majzon (1942) földtani térképei. 5. ábra. A Csódi-hegyi lakkolit szerkezeti vázlata és jellemző szelvénye (Koch, 1877) 1: Tömeges trachyt (tr), 2: Fölvett telértrachyt (trt, 1, 2, 3, 4), 3: Átalakított kis-czelli tályag (ct), 4: Tömeges trachyt sugaras repedései, 5: Lösz (1) Fig. 5. Structure and type section of the Csódi Hill laccolith (Koch, 1877) 1: Massive trachyte (tr); 2: Mapped dikes of trachyte (trt, 1, 2, 3, 4,); 3: Contact-metamorphic Kiscell Clay (ct); 4: Radial fissures of the massive trachyte; 5: Loess (I)