Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban (Hála József)

32 Hála J. szerűségét elősegítette az is, hogy a bányák tulajdonosai a különféle készítményeiket a nagy, országos kiállításokon (pl. Országos Általános Kiállítás, 1885; Ezredéves Országos Kiállítás, 1896) is bemutatták és hirdették (Böckh, 1885; Keleti, 1886; Posewitz, 1898) (4. ábra). A Dunabogdányban készített útburkolati köveket tehát a bányák megnyitásától kezdve elsősorban Pesten és Budán (1872-től Budapesten) használták fel (Szabó, 1863; Koch, 1871a, 1871b és 1875; Gesell & Schafarzik, 1885; Hunfalvy, 1886; Keleti, 1886; Ábrahám, 1918; Barcza & Thirring, 1919), de szállítottak pl. Eszékre, Szegedre, Nagybecskerekre, Esztergomba (Gesell & Schafarzik, 1885) és más településekre is. Budapesten a bazaltot a múlt század végén kezdték utak és utcák burkolására használni (Hála, 1995b). Schaffer Antal 1905-ben azt írta, hogy „mióta azonban a székesfőváros hatósága a bazaltot karolta fel kövező célokra, azóta a burkolati kő készítése [Dunabogdányban] csak a tényleges megrendelésekre szorítkozik." Ennek ellenére a Csódi-hegyről sokáig a fővárosba szállították a legtöbb követ. Budapesten még századunk első felében is jellemzőek voltak a kockakövekkel burkolt utak és utcák, ahogy Reichert Róbert írta 1929-ben: „A mellékutcák járdája és a kisforgalmú úttestek köve14. ábra. Dunabogdányi kőből faragott sírkő (fotó: Hála J.) Fig. 14. A tombstone cut from local stone (photo: Hála, J.) 15. ábra. Dunabogdányi kőből faragott sírkő (fotó: Hála J.) Fig. 15. A tombstone cut from local stone (photo: Hála, J.)