Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
Bevezetés (Papp Gábor, Szakáll Sándor, Weiszburg Tamás és Fehér Béla)
12 Papp G., Szakáll S., Weiszburg T. & Fehér B. függelékében tárgyaljuk.) A téma aktualitására tekintettel a kötet végén közöljük a zeolitokra vonatkozó - a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) illetékes bizottsága által a közelmúltban elfogadott - új nevezéktani ajánlás kivonatos fordítását. Bár e kötetben is arra törekedtünk, hogy a lelőhely ásványait (I—II. táblázat) a jelen ismeretek szintjén a teljesség igényével tárgyaljuk, számos téma (a kontakt palák, a xenolitok paragenezise, a katoit, a vasdús szaponit stb.) kínál még lehetőséget további kutatásokra. E bevezetőt így hadd fejezzük be azon gondolattal, amellyel Reichert és Erdélyi zárta 1934-es klasszikus tanulmányát: „A Csódi-hegy ... ásványtársaságának az elmondottakban vázolt típusgazdagsága és az egyes féleségeknek gyakran muzeális értékű szépsége megköveteli, hogy a Csódi-hegy, mint egyik legérdekesebb hazai előfordulásunk, a továbbiakban is különleges figyelemben részesüljön." Függelék - A Csódi-hegy másodlagos ásványai A Csódi-hegy másodlagos ásványait, tekintettel arra, hogy a szerpentines zárványok, a zeolitos és a kalcitos paragenezisek környezetében egyaránt eló'fordulnak, az ismétlések elkerülése végett itt ismertetjük. A másodlagos ásványtársulás fajokban meglehetó'sen szegény. Goethit Leggyakrabban rozsdabarna, sötétbarna földes bevonatok, hintések és foltok alakjában jelenik meg. Ritkábban figyelhetők meg pirit utáni pszeudomorfózái (legszebbek a pirithexaéderek utáni álalakjai). Hematit A goethitnél ritkább, vörösbarna földes halmazok vagy porszerű bekérgezések. Mn-oxidok (ranciéit?) A mangán-oxidok elterjedtek az epigén kiválások között; főként sötétbarna porszerű bevonatokat alkotnak. A szerpentines xenolitok üregeiben fekete, rücskös felületű, 0,05-0,1 mm-es gömbök találhatók, melyek az EDX-elemzés szerint mangántartalmúak. Helyenként sok mangán-oxid-kiválás látható a késői kiválású kalcitkristályok felszínén vékony bevonatok, illetve lilásbarna pikkelyek formájában. Az utóbbiak a megjelenés és az elcmösszetétel (Ca- és Mn-lartalom) alapján valószínűleg a ranciéittel azonosíthatók. Nem egyszer a mangán-oxidok ritmikusan váltak ki a kalcitkristályok képződése során, így a zónás kalcitkristályok gyakorinak mondhatók. Egyes esetekben a sok, egyenetlenül eloszlott mangán-oxid-zárvány miatt a kalcit csokoládébarna színű. Minerals of Csódi Hill, Dunabogdány, Hungary (Introduction) by Gábor PAPP, Sándor SZAKÁLL, Tamás WEISZBURG and Béla FEHÉR Dunabogdány (called Bogdány previously) is a medium-sized village at the northern part of Visegrád Mountains, along the right bank of the Szentendre branch of the river Danube. The 279 m high Csódi Hill south of the village has been the site of intensive quarrying for more than 150 years (Fig. 1). The stone has been mostly used for construction and road paving; nowadays it is used as aggregate and for river bank protection. The hill is a classical mineralogical locality in Hungary. Printed and hand written field trip guidebooks are witnesses to student field trips for more than a century. Mineral collectors also frequent this locality. Csódi Hill is a typical laccolith, formed 14.8 million years ago in Middle Miocene time, produced by early volcanism of Börzsöny and Visegrád Mountains. The ascending magma was
