Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai 111 „magnéziachamosit" jelenlétét a közölt röntgenadatok nem bizonyítják. Megjegyezzük, hogy a kérdéses minták A1203-, illetve összes Fe-tartalmából (I. táblázat a, illetve d) számolható maximális elvi „sheridanit-" és „magnéziachamosit-" tartalom 1, illetve 3%, ami eleve \ aiószínűtlenné teszi ezen ásványok Debye-Scherrer-felvételekkel történő megbízható kimutatását. Véleményünk szerint fölösleges is a minták zöldes elszíneződésére ilyen magyarázatot keresni, mivel a szerpentinásványok - Fe(II)-tartalmuk miatt - általában önmagukban is zöldek. Erdélyi et al. (1961) szerint „tekintve, hogy a brucitból és szerpentinből másodlagosan hidromagnezit képződhet, fel kell tételeznünk ennek jelenlétét, jóllehet erre csak az elemzés adataiból következtethetünk, sem a röntgendiagram, sem a DTA-vizsgálat nem tudta kimutatni jelenlétét..." Noha az ELTE és az MTM gyűjteményében is találtunk egy-egy hidromagnezit feliratú példányt, az ásvány sem ezekben, sem a többi vizsgált mintában nem fordul elő. A fentebb említett lizarditon és ortokrizotilon kívül az Erdélyi által gyűjtött, publikálatlan minták, illetve a legújabb gyűjtésekből származó példányok újravizsgálata során sikerült egyértelműen igazolni a klinokrizotil jelenlétét. Az újabb minták egyikében sem volt viszont kimutatható mennyiségű brucit. Egy-két mintában 15 A körül egy gyenge, elmosódott reflexiót észleltünk, amely valamely szmektithez köthető (1. a 6.2. pontot). A TEM-felvételeken a lizardit alaktalan pikkelyeket formáz (8. ábra). A krizotilszálak a krizotilazbesztnél megszokottaknál rövidebbek („kőzetalkotó krizotil"), átmérőjük 250-750 A között mozog (9. ábra), a méreteloszlás és egyes szemcsék megjelenése alapján biztosra vehető a poligonális szerpentin* jelenléte az ásványtársulásban. Antigoritot a minták nem tartalmaztak. A krizotil és a lizardit között néha sajátos háromszögű rajzolatot eredményező orientált összenövés észlelhető (Papp, 1990). A „deweylit" bekérgezés anyaga elektronmikroszkóppal gomolyagszerű szemcsehalmazoknak bizonyult. Már a megjelenés is igen gyenge kristályosságról árulkodik, amit a néhány elmosódott körből álló elektrondiffrakciós kép igazol (10. ábra). Az Erdélyi által készíttetett vegyelemzéseket (I. táblázat) az ásványos összetétellel (I. táblázat 2. sor) összevetve megállapítható, hogy az uralkodóan lizarditos minták Al-tartalma észrevehetően meghaladja az uralkodóan krizotilos összetételűekét. 6. Hidrogrosszulártartalmú és egyéb zárványok Az e fejezetben ismertetendő zárványoknak ugyan nem mindegyikében sikerült hidrogrosszulárt kimutatnunk, mégis e jellegzetes komponenst választottuk e xenolitok „névadójául". A hidrogrosszulár ásványsor nevezéktanát a katoit leírása kapcsán alakították ki (Passaglia & Rinaldi, 1984). A Ca-Al gránátok között igen gyakori, hogy a szilikátgyököt OH helyettesíti. Az új nevezéktan szerint a grosszulár név jelöli a vízmentes (OHmentes) szélső tagot, az OH-tartalmúak közül az 50% vagy annál nagyobb grosszulártartalmú ásvány neve hibschit, az 50% alattié katoit. Az egész ásványsornak, illetve ismeretlen Si04/(OH)4 arányú tagjának neve hidrogrosszulár. Az Ca3Al2(Si04)3_x(OH)4x képletet * L. a cikk függelékét!