Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

Bevezetés (Papp Gábor, Szakáll Sándor, Weiszburg Tamás és Fehér Béla)

10 Papp G., Szakáll S., Weiszburg T. & Fehér B. 2. ábra. A Csódi-hegy lehűlő lakkolitjában kialakult jellegzetes koncentrikus-héjas elválások síkjai Lóczy Lajos történeti értékű felvételén (XIX/XX. sz. fordulója) Fig. 2. Characteristic tangential joints produced by cooling of the Csódi Hill laccolith (historical photograph by Lajos Lóczy from the turn of the 19th/20th century) átalakult részeken sárgásbarna színű. A finom szemcsés alapanyagban szabad szemmel is jól látható kőzetalkotó ásványok a plagioklászföldpátok, a biotit, valamint az amfibol. Ritkábban a kőzet alapanyagában hintve gránátszemcsék (almandin) bukkannak elő. Az üledékes alaphegységen keresztülhaladó magma az áttört kőzetekből kisebbnagyobb darabokat is leszakított, ezeket hőhatásával átalakította, majd a kőzetzárványok ásványtársulását a későbbi hidrotermás folyamatok tovább módosították. A xenolitokban leggyakrabban brucit, szerpentinásványok, hidrogrosszulár, szmektit, kalcit mutatható ki. A lehűlő lakkolitban jellegzetes koncentrikus-héjas elválások, ill. erre merőlegesen sugáriránya hasadékok alakultak ki (2. ábra). A repedések és üregek falát borító ásványok közül a legrégebbi kiválásokat a hipotermás paragenezis képviseli, amely lényegében a kőzetalkotó elegyrészek fenn-nőtt kristályaiból áll. A Csódi-hegy ásványtani érdekességei azonban nem ezek, hanem a hidrotermás oldatokból kivált ásványok. Ezek közül világviszonylatban is jelentősek a zeolitok: a kabazit-Ca és fakolit nevű ikerváltozata, a (korábban dezminként is számon tartott) sztilbit-Ca és az analcim. A zeolitok mellett a Csódi-hegy leggyakoribb üregkitöltő ásványa a változatos megjelenésű kalcit. Végül legutolsó kiválásként különböző epigén (másodlagos) ásványok, elsősorban mangán-oxidok és vas-oxid(-hidroxid)ok (goethit, hematit) keletkeztek.