Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)
104 Papp G. & Szakáll S. A „tisztán" szerpentines xenolitokban az egyedüli számottevő szilikátos alkotót a szerpentinásványok jelentik. Lizardit, poligonális szerpentin, klino- és ortokrizotil, rosszul kristályos szerpentin („deweylit") egyaránt - többnyire keveredve - kimutatható. A kísérőásványok közül a kalcit dominál, néha a brucit is uralkodó összetevő. Az Erdélyi el al. (1959, 1961) által említett „sheridanit" és „magnéziachamosit" jelenlétét a közölt adatok, illetve az újabb vizsgálati eredmények sem támasztják alá, az általuk elméleti megfontolások alapján feltételezett hidromagnezit Csódi-hegyi előfordulását az újabb vizsgálatok nem igazolták. A többi xenolitban a szerpentinásványok (uralkodóan lizardit, gyakran többrétegű) és a kalcit mellett (helyett) gyakran és nagyobb mennyiségben fordulnak elő a dioktaéderes szmektitek és a hidrogrosszulárok közé tartozó ásványok is. Mint jellegzetes átalakulási tennék a hidrotalkit (manasseit?) emelhető ki. A xenolitok és az őket bezáró dácit közvetlen kontaktusának jelenleg még kevéssé vizsgált ásványai közül a katoit (Vezzalini, szóbeli közlés, 1999) érdemel külön említést. A xenolitok ásványparagenezise több szakaszban alakult ki. A magma által áttört üledékes alaphegységből leszakított és bezárt kőzetek először termikus metamorfózist szenvedtek. Az így létrejött ásványtársulást a lehűlő és megszilárduló vulkanitot átjáró hidrotermás oldatok átalakították, ehhez a fázishoz köthető a zárványokban most kimutatható ásványok zöme (brucit, szerpentinek, hidrogrosszulár, szmektit, a kalcit egy része). A késői hidrotermás szakaszhoz kapcsolható a „deweylit", aragonit, a kalcit egy része és a hidrotalkit (manasseit?). A két fő zárványtípus paragenetikai eltérései azzal megyarázhatók, hogy a „tiszta" szerpentines xenolitok csaknem „tiszta" dolomitos, míg a hidrogrosszuláros-szmektites xenolitok Al- (és Si-)tartalmú, márgás kőzetzárványokból keletkeztek. A cikk függelékében a szerpentin ásványcsoport rövid általános bemutatása található. 1. Bevezetés A széles körben ismert dunabogdányi zeolitokkal szemben a kőfejtők kőzetzárványai sokáig úgyszólván teljesen észrevétlenek maradtak. Az egyedüli kivételt az Erdélyi János és munkatársai tollából származó publikációk jelentik (1959, 1961*), amelyek az 1950-es években talált több mázsás, uralkodóan brucitból, szerpentinásványokból és kalcitból álló tömegek ásványtani jellemzését adják, benne a hidroantigorit nevű új ásványfaj (részletesebben 1. Papp et al, 1999) leírásával. A szerpentines ásványtársulás újraértékelése során Erdélyinek a MAFI Országos Földtani Múzeumában őrzött eredeti mintáin kívül az 1950-60-as évek gyűjtéseiből származó, az MTM és az ELTE gyűjteményeiben megtalálható példányokat, ezenkívül a kőfejtőnek az utóbbi években megbontott (Kugler István üzemvezető szíves közlése szerint az 1950-es évekből származó) meddőhányójában lelt, a miskolci HOM gyűjteményébe került anyagokat is megvizsgáltunk. A részletesebben tárgyalt szerpentines xenolitokon kívül röviden bemutatjuk a további - többnyire szerpentinásványokat is tartalmazó - zárványtípusokat is, de ezek teljeskörű jellemzésére korlátozott anyagvizsgálati lehetőségeink miatt nem vállalkozhattunk. 2. Kutatástörténet Méhes (1942) a Száraz-patak Csódi-hegy felőli jobb oldali ágából egy opáltömzsöt említett. Ez valószínűleg hasonló lehetett azokhoz a tömbökhöz, amelyeket Erdélyi et al. (1961) tanulmányoztak. Cikkük szerint az 1950-es évek második felében „az új kincstári kőfejtő nyugati oldalán 3 helyen fehér-rózsaszín-zöld színű, első megtekintés* A két közlemény ugyanazon cikk német és magyar nyelvű változata. A továbbiakban csak a magyar nyelvű cikkre hivatkozunk.
