Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

5. ábra. Koralloid-típusú borsókő. A képződmény hosszmérete 5 cm Fig. 5. Coralloid-typed

popcorns. Length: 5 cm Az egyes tényezők általában együttesen vesznek részt a vízhártya kialakulásában, adott helyen egyik-másik azonban uralkodó szerepet játszhat. A kezdetben szabad szemmel simának tűnő (kalcitkéreggel bevont) falak is mindig kissé egyenetlenek. A víz nedvesítési határszöge és a kapillárishatás révén a teljes felületet egyenletes vízhártya borítja. A vízhártya egyenletességét a falkéreg egyenetlenségei állandóan megbontják, az egyenetlenségeken (kis csúcsok, élek, kiszögellések, krisztallitok szemcsehatára stb.) a víz párolgása gyorsabb, az oldat tehát a kis kiszögelléseken betöményedik, és túltelítetté válik. Az erősen túltelített oldatból apró kristályok válnak ki, aminek következtében az éles szögletek továbbnőnek, az egyenetlenség tehát fokozódik. A folyamat végül a borsókő keletkezéséhez vezet. A heliktit (ld. 4. alfejezet) és a borsókő képződése közötti különbség az, hogy a heliktit esetében igen kicsi az oldat túltelítettsége (egy-két csíra nagy krisztallittá növekedik), a borsókő esetében pedig a túltelítettség nagy (sok, állandóan keletkező csíra parányi krisztallitokká növekedik). A szelektív párolgás tehát döntő szerepet játszik a borsókőképződésben, helyenként esetleg előforduló intenzívebb párolgás a borsókő alakjának egyoldalú torzulását is okozhatja. Előfordul, hogy a borsókőképződés átmenetileg megszakad, majd később újra folytatódik. Ha a képződés szünetelése közben a borsókő felszínét szennyeződés vonja be (általában hegyitej réteg), a folytatódó borsókő kéregszerű sapkaként leemelhető az elsődleges borsókő tetejéről (7. ábra). Ritka esete a borsókőképződésnek, amikor a már létrejött borsóköves falon vastag, bővizű (telítetlen) vízcsorgás állandósul. A telítetlen víz feloldja a borsókő-szemek kiterebélyesedő külsejét, és hosszú vékony „nyakak", illetve ágak keletkeznek, melyeknek a csorgó vízszintje fölé emelkedő részei viszont tovább növekednek vagy akár szétterebélyesedhetnek. Az ilyen megnyúlt ágú borsókőképzödményt koralloidnak nevezhetjük (5. ábra). 4. Heliktitek (helictites) A heliktitek szabálytalan alakú kristályos képződmények, melyeken a sík lapfelületek gyakorlatilag teljesen hiányoznak. Általában a barlangok és üregek falából közel vízszintes irányban nőnek ki, de képződhetnek mennyezeten, padlózaton vagy a légtérben található bármely más képződményen. Átmérőjük általában csekély (néhány mm), de 10 mm feletti átmérővel is előfordulnak. Vastagságuk állandóan változik, hol elkeskenyednek, hol pedig kiszélesednek vagy bütykös kinövések képződnek rajtuk. Növekedési irányuk teljesen szeszélyes, a gravitációs erőnek ellentmondó: görbültek, hajlottak,