Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az esztramos-hegyi vasércbánya földtani viszonyai (Turtegin Elek)
2. Az Esztramos-hegy földtani megismerése Az Esztramos-hegy kristályos mészköve közepes nyomású epizónás metamorfózison esett át (Árkai & Kovács, 1986). Az Aggtelek-Rudabányai-hegységben szokatlan mértékű átkristályosodottsággal és a makrofosszíliák hiányával magyarázhatjuk, hogy a hegy földtani felépítésének és képződményeinek megítélésében egymásnak ellentmondó nézetek alakultak ki. A terület első földtani leírásában Foetterle (1868, 1869) az Esztramos világos mészkövét durva kristályos szövete miatt a Rakaca környéki „márvánnyal" együtt a karbonba sorolta. Wolf (1869) bécsi geológus - a terület földbirtokosa, Keglevich Gy. megbízásából - tanulmányozta a somodi (ma Drienovec, Szlovákia) szén- és a bódvarákói vasérc-előfordulás környékét. Az Esztramos kristályos mészkövét devon vagy szilur korúnak vélte. Maderspach (1880) a hegység többi jelentős vasérc-előfordulásával együtt röviden ismertette az esztramosi ércelőfordulás földtani és teleptani sajátosságait (1. ábra). Koch A. 1897-ben a Hernádvölgyi Vasipari Rt. megbízásából vizsgálta a hegy földtani felépítését és ércperspektivitását. Szerkezeti és rétegtani megfigyelései alapján az Esztramos kőzeteinek átkristályosodottságát helyi adottságnak tekintette, a mészkövet felső triász korúnak tartotta (Koch, 1904). Vitális I. 1907 nyarán végzett földtani felvételeket a területen. Elsőként tett említést a Bódva völgyében előforduló bázisos magmatitról. Az Esztramos vasérc-előfordulását sziderites metaszomatózissal magyarázta, a kristályos mészkő korát szepesgömöri-érchegységi analógiák alapján karbonnak tartotta (Vitális, 1909). Pálfy M. 1921 és 1922 nyarán tanulmányozta a Rudabányai-hegység földtani felépítését és vasérc-előfordulásait. Munkájáról 1924-ben számolt be a Földtani Intézet Évkönyvében, ahol az Esztramosról a 2. ábrán látható szelvényt közölte (Pálfy, 1924). Vendel M. soproni egyetemi tanár 1938-39-ben az Iparügyi Minisztérium és a MÁV AG megbízásából folyó vasérckutatásokat irányította. Munkája során az ércelőfordulások közvetlen környékén kívül a hegység többi részét is vizsgálta, térképezte. Feljegyzései a háború folyamán elpusztultak. Későbbi munkájában megállapította, hogy az Esztramos fő tömege karbon mészkőből áll, amelyhez az É-i oldalon egy kb. 45°-225°csapású hatalmas törésvonal mentén triász képződmények csatlakoznak. Az ércesedés ezen karbon és triász sorozat tektonikai érintkezéséhez kötött. Vizsgálatai alapján két fő érctípust különített el: - Elsődleges érc: hematit a törésvonal közelében, vaspát (sziderit) a mészkőben. Genezis: mélyszinti batolit távoli ércesítő hatása. - Másodlagos érc: okkeres limonit. Genezis: az elsődleges ércből oxidáció hatására (Vendel, 1947). Vendel M. térképező munkájával párhuzamosan geofizikai vizsgálatokat is végeztek a területen. A mágneses anomáliák fúrásos megkutatása azonban a legtöbb esetben a háború utánra maradt. A Bódvarákó melletti anomália megkutatására 1949-ben mélyült a Bódvarákó-1. sz. mélyfúrás. A fúrás elsőként tárta fel a Bódva-völgyi nátrongabbró (Bódva-völgyi Ofiolit Formáció - bvj ^adim-kami j jelentősebb tömegét, ércesedést azonban nem harántolt (Pantó & Földváriné Vogl, 1950).
