Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az esztramos-hegyi vasércbányászat története levéltári források alapján (Turtegin Elek)
A világháború után jelentős vasérc-előfordulásainkat az utódállamokhoz csatolták. A diósgyőri vasgyár fennhatósága alatt állt rozsnyói bányák Szlovákiához kerültek, így fokozott figyelem irányult a hazai, kisebb előfordulásokra. A kincstárhoz tartozó vasércelőfordulásokról Törék László vasgyári főtanácsos 1920-ban kelt jelentésében megállapította, hogy kis vas- és nagy kovasavtartalmú, rosszul előkészíthető és nehezen kohósítható ércek találhatók Uppony, Nekézseny és Bántapolcsány határában, valamint Perkupa és Varbóc között. Az esztramosi ércelőfordulásról a következőket írta: „... a tornaszentandrási vaskőbánya az egyedüli tulajdonunkat képező objektum, mely csekély mennyiségű (3 millió q) ércelőfordulás mellett, kohósítható minőségű barnavasércet tartalmaz 17 A jelentés alapján a vasgyár igazgatósága elrendelte a Flórián-bánya újranyitását. 1922 szeptemberében Parnay Ferenc vezetésével megkezdték a munkálatokat a Flórián-altáróban és a IV. szinti táróban. 1923 januárjára a korábbi műveleteket újranyitották és az altáró talpszintje felett 36 m-rel megkezdték az első külfejtés kialakítását, majd 10-10 méterenként további szinteket alakítottak ki. 18 Törék László 1923. március 27-én kelt jelentésében a feltárások alapján készített készletszámításában a bánya ércvagyonát 269 792,6 t-nak adta meg. 19 1924 tavaszán már 4 külfejtésben összesen 10 munkással dolgoztak és megkezdték a mélyműveletekben az érc feltárását és fejtéselőkészítését. 20 1928-ban elkészült a 275 m tszf. szintről a völgytalpra vezető ércszállító fékes sikló és a bányatelepet a bódvaszilasi vasútállomással összekötő normál nyomtávú vasút, majd az év márciusában megkezdődött a rendszeres ércszállítás Diósgyőrbe. 21 A vasércbánya 1928. évi állapotát a 2. ábra mutatja. 22 1934. szeptember 10-én a Diósgyőri Vasgyár a Szőlősardó, Varbóc, Perkupa, Alsótelekes, Felsőtelekes valamint Szalonna községek határába eső zártkutatmányaiért cserébe megszerezte a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. bódvarákói bányajogosítványait. 23 A csereszerződés lehetővé tette az előfordulás egészén az egységes bányászkodás megindulását. Az újonnan megszerzett „Rima-területen" 1935-ben megkezdték az érctest mélyszinti feltárását. 24 1 93 5-ben az üzem 78 munkást foglalkoztatott és 6638,1 t barnavasércet termelt. Az 1936 végéig termelt érc átlagos vastartalma 48-50% volt, amely azonban a volt „Rima-terület" gyengébb ércének termelésbe vonása után 40%-ra esett vissza. 25 A vasgyár 1940-től ankeritet is átvett a bányától, így az addigra már csökkenő barnavasérc-termelés mellett fontos szerep jutott az ankerit termelésének is. A termelés akkor már mind a hét szinten folyt. A fejtéseket minden szinten feltáró vágatokkal, szállító és tömedékgurítókkal készítették elő. A tömedéket a külfejtések letakarított anyagából nyerték. Víz csak a legalsó, VII. szint alatt zavarta a bányászatot. Az érc minősége a felszíntől lefelé egyenletesen csökkent, a VII. szint alatt például már csak 30% volt a vastartalom. 26 1944 decemberétől 1945 februárjáig, a háborús események miatt, a termelést szüneteltették. 1946 augusztusáig, a Bódva-völgyi vasút forgalmának újraindításáig, csak a legégetőbb fenntartási munkálatokat végezték el. 27 1946. október 10-én a bánya kezelési joga a M. Állami Szénbányák szuhakállói körzetvezetőségéhez került át. 1947. május l-jén az Ipari Minisztérium 14743/1947 sz. rendelete ismét a vasgyár kezelésébe adja a bányát. 28 1 94 8. február 1-től újabb miniszteri rendelettel a tornaszentandrási és a martonyi vasércbányák igazgatása a Nehézipari Központ rudabányai ércbányászati üzemigazgatóságának felügyelete alá került. Az új vezetés célul tűzte ki, hogy a bányát rentábilissá tegye, mivel az előző években a limonit kitermelés önköltsége 233,8 Ft/t volt, és a vasgyár csak 78 Ft-ot fizetett. A súlyos gondokat csak
