Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Karbonáthidroxilapatitos ásványparagenezis az Esztramos-hegyről (Szakáll Sándor, Földvári Mária & Dódony István)
Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. V. 123-130. Miskolc, 1997 KARBONÁTHIDROXILAP ATITOS ÁSVÁNYPARAGENEZIS AZ ESZTRAMOS-HEGYRŐL Carbonate-hydroxylapatite paragenesis from Esztramos Hill SZAKÁLL Sándor, FÖLDVÁRI Mária és DÓDONY István Abstract: Carbonate-hydroxylapatite appears as encrusting of smaller caverns of limestone, sometimes in brecciated zones in the outcrops of the upper levels of the Esztramos Hill. According tó our observations apatite-bearing samples were formed from the bones of the animals that had lived in the Esztramos Hill and many times they are the components of bone breccias. The apatite precipitations are accompanied by calcite, goethite, birnessite, and some unidentified Mn oxide-(hydroxide) minerals. Összefoglalás: A karbonáthidroxilapatit az Esztramos-hegy felső szintjeinek feltárásaiban, a kisebb üregekben, repedésekben legtöbbször kéregszerű bevonatokat alkot. Keletkezéséhez megfigyeléseink alapján kisebb állatok csontjainak foszfortartalma szolgáltatta az alapanyagot. Az apatitos kiválások jellegzetes elegyrészei a Esztramos-hegyen nem túl ritka csontbreccsáknak is. A kiválásokat kalcit, goethit, birnessit és eddig pontosabban nem azonosított Mn-oxid-(hidroxid) ásványok kísérik, melyek között manganithoz és egy hollandit-szerkezethez közelálló ásvány is található. Bevezetés Barlangi foszfátásványok számos helyen előfordulnak Magyarországon. Tudomásunk szerint Cramer et al. (1931) ismertetett először a Gerecse barlangjaiból - a denevérguanó-telepek vizsgálata során - foszfátásványokat: apatitot ún. kollofán formájában, illetve brushitot. Sztrókay (1959) az aggteleki Baradla-barlangból írt le monetitet és brushitot. Szakáll & Jánosi (1993) taranakitot ismertetett a bükki Kőlyuk-barlangból. Ezeken kívül még számos barlangból (például a Bakonyból, Gerecséből és Bükkből) ismerünk foszfátásványokat, zömükben karbonáthidroxilapatitot (Szakáll et al, in press). A megfigyelések és leírások szerint e foszfátásványok képződésében a legnagyobb szerepet a denevérguanó játssza. Az Esztramos-hegyen elsőként a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején Várhegyi Győző talált több alkalommal nagyobb mennyiségben apatitos kiválásokat (Várhegyi, 1997). Vizsgálati módszerek Röntgen-pordiffraktométeres vizsgálatok: MÁFI: számítógéppel vezérelt Philips PW1710 diffraktométer, CuK a sugárzás, 30 mA, 40 kV, grafit monokromátor, 2° 20/min léptetési sebesség. ELTE: Siemens 500D diffraktométer, CuK„ sugárzás. 20 mA, 40 kV, grafit monokromátor, 1 vagy 2° 20/min léptetési sebesség. MÓL Rt.: számítógéppel vezérelt Philips r'WÍS^O diffraktométer. CuK„ sugárzás, 30 mA, 40 kV, grafit monokromátor, 0,05° 20/sec léptetési sebesség. Infravörös spektroszkópos mérések: MAFI: Perkin-Elmer 1600 Fourier-transzformációs iv. spektrométer.
