Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

akár gazdasági jelentősége is lehet, mint magas alumíniumtartalmú ásványnak. Mátyás (1975) a vulkáni utóműködés kovás és kovás-kaolingócos fácieséhez köti az alunit képződését azzal a magyarázattal, hogy az alunit retrográd elemmobilizációval kerülhetett a kvarcit likacsaiba. Varjú (1974) területünkön a Kassa-hegy alunitját vizsgálta behatóbban: egyrészt a hegyen lévő kőfejtőben, másrészt az Ond 18. sz. fúrásban talált alunitban gazdag kőzeteket. Megfigyelései szerint az alunit három formában jelenik meg: 1 ) az alapanyagban finom diszperzióként, ahol a kristályok ritkán haladják meg a 0,1 mm-t; 2) nagy, táblás kristályok formájában a kovás és kaolinos alapanyagban és 3) az átalakult riolittufa üregeiben, repedéseiben kvarc és dickit mellett nagyobb fenn-nőtt kristályok formájában. Véleménye szerint a Tokaji-hegység területén az alunit a következő genetikai típusokban fordulhat elő: exhalációs, hidrotermás és epigenetikus. Varjú (1974) áthalmozott alunitrétegeket is kimutatott a Kassa-hegy Gárdony nevű részén, illetve az Ond 12. sz. fúrás felső szakaszán, mely 45,80 m-ig haladt áthalmozott anyagban. Egyes minták S03-tartalma az elemzések szerint 15,3-20,7% volt. Filep (1984) megfigyelései szerint az alunitos kőzetek a hidrotermás centrumokban lévő kovásodott kőzetek közvetlen szomszédságában helyezkednek el. Az alunitos zónák nagysága egyenes arányban van a hidrotermás működés által érintett terület nagyságával. Emellett szerinte azzal is számolni kell, hogy az átmeneti kőzettípusok is sok alunitot tartalmazhatnak. Filep szerint a terület alunitban leggazdagabb kőzetei a Kővágó-tető, Nyírjes, Sándor-tető vonulatban találhatók. Az itt mért legmagasabb alunittartalom a vegyelemzések szerint 35-40% közöttinek adódott. Alunitgazdagsága miatt figyelemre méltónak találta - másokkal együtt - a Kassa-hegy, Fekete-hegy és a Fuló-hegy kőzeteit is (az alunittartalom a mérések szerint ezeken a helyeken 15-30% közöttinek mutatkozott). Vizsgálataink alapján magunk is megállapíthatjuk, hogy az alunit területünkön általános elterjedésű, a vulkáni utóműködés kovás fáciesének kíséretében egyes helyeken nagy menyiségben megjelenő ásvány, emellett néhány vulkánit elbomlott földpátjában szintén kimutattuk. Vékonycsiszolati vizsgálatainkból láthatóan az alapanyagban apró szemcsék, illetve idiomorf kristályok formájában, az üregek falán pedig jól fejlett, fenn-nőtt kristályokból álló bekérgezésekként található a legnagyobb mennyiségben. Több alkalommal 2-6 mm vastag repedéskitöltések formájában is megfigyeltük. Fenn-nőtt kristályainak nagysága sok esetben a szokásosnál jóval nagyobb, előfordulnak 3-5 mm-esek is. A kristályok termete a vékony táblástól a csak romboéder által határolt formáig változhat, nem mondhatók ritkának a lapokban viszonylag gazdag kristályok sem. A terület alunitjai alapos kristálymorfológiai feldolgozást kívánnak. Leggyakoribb kísérőásványai a kvarcitokban: kvarc, kaolinit, goethit, hematit és opál. A fontosabb lelőhelyek és megjelenések: az Aranka-tetőn a kovásodott riolittufa horzsakőüregeinek falán 0,02-0,1 mm-es, fehér, sárgásfehér, egyensúlyban kifejlődött bázis- és romboéderlapokkal határolt kristályok találhatók. A Fekete-hegyen a kovás-kaolingócos fácies üregeiben és az alapanyagban igen gyakori. Az üregek falát nemegyszer először opál vonja be, s arra települnek az alunit kristályai. Itt vékony repedések falán is észleltük. Típusai: színtelen, egyensúlyban kifejlődött bázis- és romboéderlapokkal határolt kristályok 0,01-0,1 mm nagyságban; citromsárga átlátszó, 0,2-0,5 mm-es zömök, olykor az üregekben két-három generációban megjelenő kristályok; 0,1-2 mm-es fehér, romboéderes alkatú, sűrűn egymás mellé nőtt