Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

és opálváltozatait, a megyaszói faopál lelőhelyeit, a Kálvária-hegy hematitos, limonitos kőzeteit, a riolitok litofizás üregeiben található ásványokat, illetve a Hernád-parti lignittelepek gipszleleteit. A terület geológiai vizsgálatában a következő időszakot a gazdaságilag hasznosítható nemérces ásványi nyersanyagok (elsősorban agyagásványtelepek) kutatása jellemzi. Liffa Aurél az 1930-as években kaolin után kutat Monoktól nyugatra a Kálvária-hegyen, Golop mellett a Lóhalála-dülőben és az ondi Kassa-hegyen. Kaolin után kutatott Földvári Aladár is Golop közelében (Földvári, 1938). Frits (1950) a monoki bentonit kutatásáról írt. Varjú Gy. 1957-ben kutatta a golopi Somoson található bentonit előfordulást (Varjú, 1974). Döntően hatott a terület földtani megismerésére, hogy 1958-ban megindult az ún. „Szerecsi öböl" perspektivikus földtani kutatása. Ezek a kutatások oldották meg - többek között - a terület tufáinak szintbeli besorolását (Zelenka, 1964), a piroklasztikumokban megjelenő klinoptilolit és a káliföldpát („adulár") képződésének magyarázatát (Nemecz & Varjú, 1962, 1963). Eközben Molnár János térképezte újra a terület középső részét (Molnár, 1958). A gyűjtött kőzetek mikroszkópi vizsgálatát Vargáné Máthé K. (1959) végezte el. Az ötvenes és a hatvanas években többen újra vizsgálták a megyaszói kovásodott növényi maradványokat (Horváth, 1954; 1964), Müller-Stoll & Mädel, 1957; 1959; 1960), Greguss(1967). Kulcsár László több alkalommal végzett terepi munkát a területen (gyűjtött anyaga ma is megtalálható a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén), kutatási eredményeit azonban nem publikálta. Koch Sándor „Magyarország ásványai" című monográfiája a megyaszói faopált és a monoki opálváltozatokat említi a területről (Koch, 1966). Az Érc- és Ásványbányászati Vállalat mádi üzeme 1963-ban indította meg az ondi Bába-völgyben a terület részletes kutatását, melynek eredményeképpen jelentős mennyiségű kaolint találtak (Mátyás et al., 1965). A további kutatások során a szerencsi Feketehegyen fedeztek föl kálitufa- és kaolinelőfordulást (Mátyás, 1968). Gyarmati Pál és Zelenka Tibor a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) kiadásában megjelenő 25 000-es tállyai térképlap és -magyarázó megírásánál az 1964-65-ben a „Szerencsi-öbölről" kialakult képet kiegészítették a Tállya 15. sz. szerkezetkutató fúrás és a dombság központi részének földtani bejárásával szolgáltatott adatokkal (Gyarmati & Zelenka, 1968). Az abaújszántói térképlapot és magyarázót Pentelényi (1968) készítette el. A hatvanas években a Magyar Állami Földtani Intézetben folyó ritkafémkutatás területünket is érintette (Vető, 1967, 1970; Földváriné Vogl, 1968). A Tokaji-hegység (és benne részben területünk) nemérces ásványi nyersanyagainak földtani-teleptani viszonyait Mátyás (1975) összegezte. Gyarmati (1981) a Tokajihegység (és benne területünk) alunit- és ércindikációit ismerteti. Koch Sándor második kiadásban megjelent monográfiája a megyaszói és monoki opálváltozatokon kívül a legyesbényei ércindikáció ásványait ismerteti a dombságról (Koch, 1985). Az utóbbi évtizedben kezdtek el behatóbban foglalkozni ásványtani szempontból a terület néhány lelőhelyével: Takács (1980, 1983) a monoki Ingvár opálváltozataival, Szakáll et al. (1982, 1986) a legyesbényei régi zsidótemető melletti kőfejtő ásványaival, Papp & Rieth (1981) a megyaszói kovásodott famaradványok ásványtani vizsgálatával,