Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

MgCl-ásvány A monoki Ingvár riolitjának üregeiben, a tejopálkiválások felszínén találtunk az EDX-elemzések szerint Mg- és Cl-tartalmú, 15-20 pm-es, izometrikus termetű kristályokat, melyek pontos meghatározása az anyag kis mennyisége miatt nem volt lehetséges. Megjegyezzük, hogy opálkiválások felületén például az erdőbényei Mulató-hegyen kálium-kloridot mutatott ki Molnár & Takács (1993). Oxidok és hidroxidok Anatáz A hidrotermás centrumokban megjelenő kvarcitok jellegzetes járulékos ásványa. Az alapanyagban 1-2 mm-t elérő fekete foltokat alkot, míg az üregek falán fekete, gyémántfényű, fenn-nőtt kristályokból álló piciny kérgek formájában, vagy egyedül álló - 1 mm alatti méretű - kristályokként jelenik meg. A Somos ENy-i oldalán a kovásodott riolit üregeiben többféle kifejlődése ismert. A kristályokon a bipiramis forma uralkodik, s ezt tompítja a bázislap (2. ábra). Ritkábban prizmalapok is megfigyelhetők. 2. ábra. Anatázkristályok. Somos. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. Fig. 2. Anaiase crystals. Somos Hill. Scanning electron micrograph A Kővágó csúcsán, a kaolinpettyes kovásodott riolittufa üregeit ritkán béleli ki fekete anatáz, mely a pásztázó elektronmikroszkópos felvételek szerint jól fejlett, bipiramisos termetű kristályokként jelenik meg (3. ábra). Egy fajokban gazdag ásványtársulás tagjaként találtuk meg a legyesbényei ércindikáció sötétbarna kvarcitjának repedéseiben. A repedések falán zömök oszlopos kvarc, oszlopos cirkon és táblás alunitkristályok társaságában jelentek meg az anatáz táblás kristályai, melyeken az uralkodó bázislap mellett vékony csíkokként ismerhetők föl a bipiramis lapjai. Ezt az érdekes paragenezist az ércindikáció szulfidjaiból képződött másodlagos Cu és Pb ásványok (malachit, aurikalkit?, türkizkék ismeretlen rézásvány és cerusszit?) kíséri. Itt teszünk említést az először Zipser (in Zepharovich, 1859) által „pleonast" néven leírt ásványról. Ezt az adatot vette át Tóth (1882) monográfiája is. Zipser Legyesbényéről említi a „pleonast" (a mai nomenklatúra szerint spinell) oktaéderes ter-