Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)
A Szerencsi-dombság földtana (Gyarmati Pál)
Homokkő és meszes aleurolit (4) A 616-804 m között feltárt tengeri eredetű üledékes kőzet a vulkáni működés hoszszantartó szünetéről tanúskodik. Sötét- vagy világosszürke, finom- és középszemű, csillámos, agyagos, egyenletes szemnagyságú kőzet. Párhuzamos rétegzés mellett gyakori a keresztrétegzés. A rétegek 10-20, maximálisan 40°-kal dőlnek. Legnagyobb szemnagysága nem haladja meg a 0,9 mm-t, a leggyakoribb frakció a kőzetliszt (47-68%-kal). Hullámfodrok, üledékképződéssel egyidejű és azt követő diszlokációk, mikrovetők, zavaros, kaotikus rétegzés (convolute bedding), a fő jellemzői ennek a rétegsornak, mely alapján sekélytengeri deltajellegű üledékképződésre következtethetünk. Ugyanezt a képződményt a kisebb mélységű Ond 19. sz. fúrás is feltárta. Riolittufit (5), riolit (6), áthalmozott riolittufa (7) és riolit ártufa (8) A felsőbádeniben újrainduló vulkáni tevékenység, jórészben továbbra is tengeri körülmények között, mintegy 300 m vastag, főképpen riolittufából, riolitból, tehát piroklasztikumból és lávából álló vulkáni sorozatot hozott létre, melyet közbetelepülő, felsőbádeni ősmaradványokat is tartalmazó üledékes kőzetek tagolnak. Bizonytalan elhatárolással e vulkáni fázis az alsószarmatába is átmegy. A Tállya 15. sz. fúrásban 495-557 m mélységben feltárt riolit szabad szemmel igen hasonló a szarmata emelet riolitjaihoz. Szürke erezetű, fluidális, ritkábban breccsás szerkezetű, kovás erekkel átjárt kőzet. A piroklasztikumok igen változatos képződésűek: egy részük típusos ártufa, 1-2 cm közötti maximális szemcseátmérővel, gyakori idősebb tufa, andezit és agyagpala zárványokkal. Fő alkotója a horzsakő. Gyakoriak az áthalmozott riolittufa rétegek, különösen a riolit alatt, melyet tisztán üledékes közbetelepülések (finom szemű homokkő, agyagmárga) tagolnak, ezek vastagsága a 2 m-t ritkán haladja meg. Az üledékes és vulkáni kőzetek átmenete, a tufít is gyakori, a korjelző (felsőbádeni) ősmaradványok ebben a leggyakoribbak. Ezek szintén sekélytengeri környezetre utalnak. Felsőmiocén szarmata emelet Meszes aleurolit (9) és homokos agyagmárga (10) A vulkáni működés hosszabb szünetében nagy vastagságú sekélytengeri, delta jellegű üledék halmozódott fel, lényegében a felsőbádenivel egyező őskörnyezeti viszonyok, fácies mellett. A felsőbádeniben indult riolitos összetételű vulkánosság folytatódott az alsószarmatában. A Tokaji-hegység déli részén és a Szerencsi-dombságban ezek jórészben már a felszínen is megtalálhatók és ezért közvetlenül tanulmányozhatók. Mivel ezekhez igen jelentős nem érces ásványbányászati nyersanyagok kapcsolódnak, több száz, kisebb mélységű fúrás is feltárta ezeket. A „Szerencsi öböl"-nek nevezett kutatási terület nyugati fele a Szerencsi-dombság keleti felét is lefedi.
