Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Új eredmények a telkibányai érces terület kutatásában (Horváth János & Zelenka Tibor)

földtanilag nem dokumentált horpamező földtani felépítését és az ércesedés itteni jellegét, típusát tisztázza. A mintegy 1,5 km

2 kiterjedésű Veresvízi-horpamező 227 középkori aknahorpa és akna hányóanyagának dokumentálása alapján földtanilag három egységre, a DNY-i, a DK-i és az É-i egységre tagolható. A Veresvízi-völgy K-i oldalán folyásos, litofízás riolit található (Fehér-hegy), míg a Ny-i oldalon induló Veresvízi-altáró valószínűleg bontott andezitben halad, egészen az I.-(lég)aknáig. Tovább a Lipót-aknáig horzsaköves riolittufa és kálimetaszomatit van a felszínen. A horpamező részletes földtani felépítése a következő: a szarmata faunás agyagmárgára rétegzett riolittufa, majd horzsaköves riolittufa következik. A legfelső részen megjelenik ismételten a kavicsos, homokos tufa és a vulkáni, illetve metamorf kavicsokat tartalmazó konglomerátum. Ez az összlet települ az andezit rétegvulkánra és ebbe nyomult be az az andezit kis-intrúzió, amely kontaktizálta a mellékkőzeteket. Az intrúzió a kontaktuson másodlagosan kovás, kaolinos-alunitos átalakulást és szericites, aduláros kálimetaszomatózist szenvedett. Lefelé egy kvarceres, kaolinos és propilites Stockwerkes összletben folytatódik. Az intrúzió kihűlési repedéseiben több fázisban kovás breccsák és hidrotermás kalcitos, kvarcos, opálos telérek képződtek, melyek mind nemesfémhordozók. Az ércesedés szinte valamennyi kőzetben megjelenik, (horzsaköves tufa, konglomerátum, breccsák, andezit, kálimetaszomatit), de minden esetben kvarc-karbonát erekhez kötve. Atufa, ahol kvarcerekkel átjárt, mindenütt tartalmaz nemesfémet (Au 0,7-1,4 g/t, Ag 1,2-1,8 g/t.) A horpamezőn, amely a középkori nemesfémbányászat egyik központja volt, az ércesedés szempontjából meghatározó jelentőségű a kálimetaszomatózison átesett intrúziós andezit. Ez a veresvízi horpák vonalától NY-ra egyedüli kőzetként jelentkezik a felszínen, míg ÉK-re is valamennyi horpában megtalálható, de itt a mélyebb szintekből kikerült anyagként a tufával együtt. E kőzet legfontosabb elváltozási típusai a következők (zárójelben az egyes típusokhoz tartozó nemesfémtartamak szerepelnek): - propilites kálimetaszomatit nemesfémmel (Au 0,2-1,8 g/t, Ag 2,0 g/t); - kvarc-, kalciteres, Stockwerkes, propilites kálimetaszomatit nemesfémmel (Au 0,8-2,6 g/t, Ag 5,6 g/t); - pirites, kovás kálimetaszomatit nemesfémmel (Au 1,1-2,1 g/t, Ag 2,9-8,4 g/t); - kálimetaszomatit breccsa nemesfémmel (Au 1,2 g/t, Ag 5,3 g/t). Az intrúzió a csúcsi részén tömegében kovás, míg lefelé kaolinos majd propilites átalakulási övek következnek. Az intrúzió telérei ehhez hasonlóan felül kovásak, a mélység felé pedig agyagos telérekben folytatódnak. A középkori bányászat elsősorban ezeket fejtette. A Veresvízi-horpamező területén az egyes telérek irányát, méretét a felszínről még légifotók segítségével sem lehet pontosan megállapítani. A vágatokban meglevő agyagos telérek a felszínen nehezen ismerhetők fel a mállás miatt. A vágatok irányát a régi dokumentációk csak a Veresvízi-altáró nyomvonalában rögzítik. A meglevő aknák, a horpamező, a talált épületalapok és az azokban jelentkező faszén, salak- és őrlőkőmaradványok arra utalnak, hogy a nyersanyagot jórészt helyben dolgozták fel.