Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Új eredmények a telkibányai érces terület kutatásában (Horváth János & Zelenka Tibor)

A D-i kaldera DNy-i szegélyén kb. 1,5 km sugarú riolittufa vulkánt határoztunk meg, melynek morfológiája, valamint koncentrikus és radiális kvarcit telérei, illetve kitörési központja különösen jól felismerhető az l:10.000-es léptékű légifelvételen (3-4. ábrák). A D-i kaldera Telkibánya felé eső részét az Ósva-völgy ÉNy-DK-i irányú tektonikus zónája roncsolta el. A kutatási területről készült 1:10.000 léptékű fekete-fehér légifotókat és motoros sárkányrepülőről készült 1:1.000 léptékű felvételeket használtuk a telérek (5. ábra), bányák, táróbejáratok, horpasorok, aknák azonosítására. A nagy kiterjedésű, lapos morfológiájú meddőhányók is jól felismerhetők, így találtuk meg a korábban ismeretlen kecske-háti meddőhányót és a Fehér-hegyi-altáró bejáratát. 3. Felszíni földtani kutatások 3.1 Reambulációs földtani térképezés Az űrfelvételen és légifotókon észlelt földtani szerkezetek terepi azonosítására, a földtani képződmények pontosabb meghatározására, lehatárolására reambulációs földtani kontrolltérképezést végeztünk a területen található főbb kőzettípusok elkülönítésével és a meghatározó tektonikai irányok kimérésével. Azonosítottuk a területen található kőzetmeddőhányókat és megtaláltuk a Telkibánya környékén korábban ismeretlen őrlőiszaphányókat is. Felméréssel és kismélységű hálózatos fúrásos kutatással elvégeztük az őrlőiszaphányók megkutatását. Az őrlőiszaphányók patakterasz morfológiájú képződmények, amiket korábban vegyes tufának, illetve nyiroknak térképeztek. A bennük talált salak-, faszén-, őrlőkőés deszkamaradványok minden kétséget kizáróan bizonyítják e képződmények antropogén eredetét. Ajelentősebb őrlőiszaphányók a Jó-hegy-patak völgyében (6. ábra) és a Bózsva völgyében találhatók. Kisebb őrlőiszaphányók vannak a Hasdát-völgyben, a Baglyas-völgyben és a Csöcs-völgyben, valamint néhány kisebb táró bejárata mellett is. Megállapítható, hogy amíg a kőzetmeddőhányók alacsony és szeszélyes eloszlású nemesfém-tartalmuk és feldolgozási, technológiai nehézségek miatt sehol sem minősíthetők számításba vehető nyersanyagkészletnek, addig a régi feldolgozómuvek maradékanyaga - az ún. őrlőiszap - jelentős műrevaló nemesfém készletet jelent. A telérek felszíni kibúvásainak kutatására az elmúlt évszázadokban több ezer kutató és termelő aknát létesítettek. Ezek nagy része beomlott és a terepen horpaként azonosítható. Munkánk során feltérképeztük és megmintáztuk a jellemző horpasorokat, amelyek egyúttal kijelölik a telérek felszíni csapásirányát. A legnagyobb horpamező, a látszólag kaotikus veresvízi horpaterület telérviszonyainak tisztázására motoros sárkányrepülőről légi videofelvételeket és 1:1.000 léptékű színes légifotókat készítettünk (7. ábra). Ezek földtani kiértékelését horpatérképezéssel és mintagyűjtéssel kiegészítve végeztük el (8. ábra).