Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

szakasza a szarmatában következett be. A hegyközi medence és a NY-i hegységperem tengeri öblözeteinek a Gunyakút - Cser-hegy vonalon volt közvetlen vízi összeköttetése. Területünknek a bádeni végén történő kiemelkedése a tenger DNY felé való általános visszahúzódását, az öblözetek elsekélyesedését, lagunákra szakadozását és részleges kitöltődését eredményezte. A szárazulatok növekedését összesült riolit ártufák és ortopiroxénandezitek megjelenése jelzi. A nyíltabb vízi tengeri üledékek fokozatosan mennek át alsó szarmata csökkentsósvízi lagunaüledékekbe, majd faunaszegény limnikus-terresztrikus fáciesekbe. A térszíni tagoltságot fokozza a riolittufa változatokat létrehozó alsó szarmata savanyú vulkanizmus és az ezt kis késéssel követő vulkáni szubvulkáni andezites magmatizmus (pányoki Nagy-hegy, Kánya-hegy stb.). Az alacsony hőfokú epitermás oldatáramlások a vulkánitok zöldkövesedését, kálimetaszomatózisát, pszeudotrachitosodást és kovakőzetek tömeges megjelenését eredményezték. E folyamatok súlypontja Telkibányától É-ra lehetett. Az ércesedést több hullámban ismétlődő hidrotermás folyamatok hozták létre. Az alsó szarmata végén ismét a riolitos vulkánosság erősödik fel, létrehozva az Osva-völgy és a Pál-hegy változatos kifejlődésű riolit- és perlittömegeit. Ez a gázban már szegényedő vulkáni és extrúziós ritmus piroklasztikumokat alig szolgáltat, viszont létrehoz csak perliteket eredményező felnyomulásokat is. Abádeniben fő szerepet játszó É-D-i szerkezeti is vulkanotektonikai irányítottság szerepét a szarmatában mindinkább a diagonális törések dominanciája váltja fel. A felső szarmata végén induló és az alsó pannonba is áthúzódó andezites-dácitos felnyomulások a hegységet és lapunk területét felépítő vulkanizmus befejező fázisát jelentették. A Telkibányától D-re húzódó fedővulkanitok bázisán talált andezittufa roncsok arra utalnak, hogy a „tetőandezit" egy részben már erodált riolitos-perlites térszínre ömlött, hasadékokhoz kötött lávaárból származik. A pannon mozgások során ment végbe a Hernád-völgy nagyszerkezeti törésvonalának újraéledése, a tőle NY-ra fekvő részek süllyedése és a Tokaji-hegység jelentősebb kiemelkedése, peremi tufafelszíneinek lepusztulása, kifelé nyíló félmedencéinek előformálódása. A mai típusú morfológiai arculat kialakulása a pleisztocén során bekövetkezett drasztikus események következménye. Az eljegesedési fázisok fokozott kőzetaprózódást eredményeztek, amelyet a csapadékosabb interglaciális időszakok lemosási folyamatai távolítottak el a területről. Ez a lepusztulás 10-100 m vastagságú kőzettömegek eltűnését eredményezte. A 0,5-6,0°-os esésűvé kimélyült, meredek oldalú patakvölgyekben torrens jellegű vízfolyások alakultak ki. A gyenge közepes vízraktározású vulkánitok kismennyiségű felszín alatti vízkészletet tárolnak, a völgyoldalakon számos apró szivárgó, kisebb forrás fakad. A NY-i hegységperemen részben a gönc-szerencsi főtörés és a rá harántirányú patakvölgyek másodrendű törései mentén azonban ma is kimutatható jelentősebb felszín alatti vízmozgás.