Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)
Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)
A riolitos perlit vöröses rózsaszínes színű, változó vastagságú (5-50 cm) és gyakran a folyásos jellegével összefüggően eltérő alakú, lefutású, főleg telérszerű ereket alkotó riolitos sávjaiban, szeszélyes eloszlásban megjelennek a legkésőbbi, hidrotermás fázis hőmérsékletén kivált opálok, az illódús litoidos anyag legtöményebb illókoncentrációi (Gyarmati et al. 1986). Szeszélyes eloszlásuk, relatíve kis mennyiségük miatt iparszerű bányászatuk nem látszik megoldhatónak. Az Osva-völgy több pontján, különösen a Kutyaszorító perlitszikláinál és a Kőgát melletti Kurta bérci-völgyben figyelhetők meg kalcedonos bekérgezések, valamint a perlittömeg litoidos riolit ereiben az említett opálerek (Kozák 1979). A változatos, főleg sárgás, zöldes, ritkán vöröses, elvétve fekete opál cm-dm-es lencse és telér alakú példányai kerültek elő (14. ábra). A terület kisebb próbafejtési nyomai arról tanúskodnak, hogy egykor itt a veresvágásihoz hasonló nemesopál után kutattak, ám ennek csupán igen kevés, és apró példánya vált ismeretessé az utóbbi másfél évtizedben. A gyakoribb viasz- és mézopál gyakran tridimittel borított falú üregekben szilárdult meg. Belsejében helyenként változó erősségű devitrifikáció figyelhető meg. Az opál anyagában nem ritkák a tetszetős, fekete mangándendritek, külsejét pedig mm-es vastagságú fehér mállási burok borítja. Az opál hordozó kőzete tehát a riolitos (szferolitos) perlit riolitos sávjai, de potenciálisan a vele rokon szürke erezésű fluidális riolitban, sót vörös riolitban sem kizárható a megjelenése. 14. ábra Méz- és viaszopál lencsék szürke erezésű és vörös riolitérben, a riolitos, szferolitos perlit területéről (Telkibánya, Kurtabérci-völgy). Fotó: Kozák M. Fig. 14 Honey-coloured and vax-like opal lenses in grey-veined and red rhyolite space from the area of rhyolitic, spherolitic perlite (Telkibánya, Kurtabérc valley) Photo: M. Kozák Atömött perlit szintén primer perlittípus, amely sekély mélységben, a horzsakőképződés öve alatt szilárdult meg. Vastagsága változó. Legtöbbször az előző, riolitos perlittel genetikai kapcsolatban jelennek meg kisebb nagyobb tömegei. Az eredetileg obszidián üveg-testeknek utólagos, változó mértékű vízfelvételével magyarázható a tömött perlit három megjelenési formájának, a fekete obszidián jellegű, a szürke gyöngyköves és a kettő átmenetét képező változatnak a létrejötte (15/b ábra). Az obszidián jellegű perlit tömött, sima felületű, kagylós törésű, kemény változat, amely szabad szemmel nem, vagy alig mutat perlites struktúrát. E változatban legtöbb az amorf kőzetüveg (15/a ábra) és legkevesebb a víztartalom, szemben a gyöngyköves változattal, amelyben a fokozottabb vízfelvétel miatt jól fejlett a perlites struktúra, kiszürkül a szín és lecsökken a keménység, ill. a térfogatsúly. A kőzet tömöttebb részein fluidalitásra utaló sávozottság figyelhető meg. A horzsaköves perlit a riolit és perlittestek magasabb helyzetű szegélyzónájában kialakult, illók kiszabadulásakor felhabzott lávákból származó elsődleges kőzettípus, amely a többi perlittől nehezen határolható el, velük együtt kisebb foltokban fordul elő (pl. Nagy-Kerek-hegy, Kis-Kerek-hegy, Cser-hegy stb.). Változó, rendszerint csekély mértékben mutat gyöngyköves szerkezetet (15/c ábra). A felfújt és a tömör üveg aránya az Fe2Û3 tartalom, ill. a hidratáció és
