Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

A Gunyakút-Kőgát-i perlitkutatási program keretében Ilkey-Perlaky E. (1972, 1973) majd Gyarmati R (1979, 1981) végzett kutatómunkát. Ez a riolit igniszpumit fajta a perlitekhezközelálló képződmény, amely átmenet a szferolitos perlit és a vörös riolit között. Általában rózsaszín, ill. rózsaszín-szürke-feketés csíkozása, ritkábban foltos, elvétve egyszínű. A szürke-fekete, illókban szegény perlites üveges fázis és a rózsaszín, illókban gazdag litoidos fázis mm-cm-es sávjainak, foltjainak váltakozása miatt a hegység legváltozatosabb megjelenésű kőzete. A sávozottság a fázisok lamináris mozgásából származik, amit az anyag torlódása esetén örvénymozgásos áramképre emlékeztető gyűrt, hajlított, sőt kaotikusan rendezetlennek látszó rajzolat válthat fel. A viszkozitás helyi csökkenésekor slíres, növekedésekor pedig breccsás textúrák alakulhatnak ki. Az illóanyag felszaporodása 1-40 cm-es gömbös, vesés vagy fészekszerű, tömör litoid-tömegek (szferoidek) létrejöttét eredményezheti (11. ábra), amelyeknek legtöbbször sugaras rostos a szerkezete. A lamináris mozgás síkjai mentén az illók gömb, félgömb, lencse, ellipszoid alakú gázzsákokat, nyújtott üregeket (litofízákat) képezhetnek. Bennük gyakran vékony, rostos, héjszerű peremek, gyűrűk, gömbös struktúrák figyelhetők meg, felületüket rendszerint apró, csillogó tridimit kristályok borítják. Ezek a szerkezetek az olvadék mozgása során különülnek el. Vannak azonban az utólagos üvegtelenedés (devitrifíkáció) során létrejött cristobalit-káliföldpát rostszerű, sugaras szövedékéből álló szferokristályok is. Á közetet a strukturális változatosság és a fázisátmenetek ingadozó gyakorisága miatt mikroszkóposán sem lehet egységesen jellemezni. Fenokristályainak mennyisége 5 térfogat % alatti, 10 % fölé ritkán emelkedik. A perlites fázisokban relatíve több, a Htoidosban kevesebb a számuk. Uralkodó közöttük a savanyú, zónás és ikerlemezes plagioklász. A szanidin ritka, lokális megjelenésű. Második jellemző fenokristálya a kvarc. Alárendelten apró biotitpikkelyek fordulnak elő és elvétve jelenik meg a barna amfibol. Az alapanyag többnyire fluidális texturájú, nagyrészt devitrifikálódott. Akriptokristályos mátrix 30-80 % között változhat, átlagosan 60 % körüli. Összefüggő sávokban, foltokban finom mozaikszerű cristobalit jelenhet meg 3-45 % közötti mennyiségben. Üreg- és repedéskitöltésként 2-20 %-nyi tridimit, egyes helyeken kalcedon ismerhető fel. A szferolitok és szferokristályok aránya erősen változó, egyes sávokban domináns is lehet. A perlites fázisban magasabb a K2O mennyisége, míg a rózsaszín litoidos sávokban a nagyobb Fe2Ü3 arány jellemző. Hollóháza NY-i határában a szürke erezésű fluidális riolit igniszpumit a Pál-hegyen és a Nagy-Oszrón fordul elő. Helyenként az alkálimetaszomatózis érintette és kifakította a kőzetet, amely így kevésbé jellegzetes, mint az Osva-völgy előfordulásaiban is néhol albitkiválásokkal átszőtt. 11. ábra Félbe tört, sugaras szerkezetű, vörös litoid „gömb" szürke erezésű fluidális riolitból (Telkibánya, Korlát-völgy). Fotó: Kozák M. Fig. 11 Radial-structure red litoidic "sphere" broken in half from the volatile-rich part of fluidal rhyolite with grey veins (Telkibánya, Korlát valley). Photo: M. Kozák