Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)
Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)
plagioklászból így képződő K-tartalmú (szanidines) oligoklász albitját a metaszomatizálódás során kaliföldpat helyettesíti. A földpátok nagy része ép, üde, de találhatók kaolinosodást, szeri ci tesedést mutató egyedek is. A kőzetben a káliföldpáton kívül kevés maradék plagioklász (oligoklász) fordul elő és csekély mennyiségben (< 1 %) bontott színes alkotók: opacitos hipersztén, nagyon ritkán augit és feltehetően szekunder eredetű amfibol. A Kánya-hegyen a pszeudotrachit, sőt a konglomerátum repedéseiből Kulcsár L. (1968) írt le fennőtt adulárt, a gerincen pedig baritot is említ. Megfigyelése szerint a fennőtt adulárok közelében alunitosodás nincs, de az aduláros övet köpenyszerűen veszi körül. Atérképen pszeudotrachitként feltüntetett kőzet sem megjelenése, sem összetétele szempontjából nem homogén. A Kánya- és Gyepű-hegyek területén szinte kizárólag pszeudotrachit van, itt legmagasabbak a K2O tartalom értékei és legerőteljesebb az átalakulás, a mineralizáció és az ércesedés is. A mélyebb szintek felé haladva a Telkibánya-2. sz. fúrás tanúsága szerint az ércesedés központi részén a vulkáni összlet túlnyomórészt pszeudotrachit és csak ez alatt jelentkezik nagyobb tömegben a propilit. A kánya-hegyi kőzet jellegzetes lilásvörhenyes színű, bontott andezitre emlikeztetó megjelenésű, míg a Gyepű-hegy anyaga az erőteljesebb átalakulás miatt csak elvétve őrizte meg néhány szöveti sajátosságát és nemegyszer kovás, limonitos bontott riolit benyomását kelti. A Kánya- Gyepű- és Nagyhasdát-hegyek területén felszíni kibúvásban kovás-érces telérrajok jelennek meg közel É-D-i csapásiránnyal. Ezek lefutása határozta meg az egykori felszíni és mélyművelésű ércbányászatot. A kálimetaszomatózis a kovásodáshoz hasonlóan természetesen túlterjed a pszeudotrachit tömeg határán és érinti a környező kőzettesteket is. Ez utóbbinak köszönhetőek a hidrotermás, helyenként fennőtt kvarckristályokat tartalmazó telérkvarcok, impregnációszerű kovásodások, hidro- és limnokvarcitok, itt-ott ereket, bevonatokat képező jáspilitek, kalcedonok. Hidrokvarcit (h), gejzirit (g), limnok\>arcit (l) (7) Ez az összevont képződménycsoport területileg alárendelt kiterjedésű, de anyagának ellenálló volta miatt karakterisztikus. Többnyire monomineralikus kőzetféleségek kisebb foltjaiból áll. Képződési idejük rosszul definiálható, mivel a területen többízben zajlott hidrotermás tevékenység, hévforrásműködés az alsó szarmatától az alsó pannonig, változatos hevességgel és anyagszolgáltatással. A hidrokvarcit-gejzirit-limnokvarcit egymással genetikai kapcsolatban levő kovakőzetek, ám a felszíni lepusztulás miatt ma már ritka kivételként találhatók együtt, kiterjedésük pedig erősen összezsugorodott. Közös sajátságuk, hogy SÍO2 tartalmuk megközelíti a 100 %-ot. Képződésükhöz a vízbázist a bádeni-szarmata vulkánitok és vulkanogén üledékek egykori hasadék- és rétegvize szolgáltatta, a vulkanotektonikus beszakadások és felnyílások pedig koncentrált mozgáspályákként funkcionáltak. Bizonyosra vehető, hogy a metaszomatizált trachitos-érces összletben és annak szomszédos peremzónájában jóval nagyobb mennyiségben képződtek kovakózetek, mint amennyit ma ebből felszínen látunk. Egy részük a felszínfejlődés során részben vagy egészen lepusztult, más részük viszont mindmáig fel sem tárult, fokozatos exhumálódásukra lehet számítani. Meglepően nagy mennyiségüket az magyarázza, hogy a kovás oldatok hatalmas tömegei nem csupán magmás eredetűek (aszcendensek), hanem nagyrészt a vulkanizmus által felfűtött környező víztartó kőzetek „felforralt" pórus- és hasadékvizéből származik. Az így mobilizált gőzök nemcsak nagyfokú mozgékonyságukkal tűnnek ki, hanem a kőzetek elbontását, elemösszetételük egy részének kioldását és elszállítását is elvégzik. A kisebb nyomású felszínközeli-felszíni zónák felé mozogva azután lehűlnek és a hidrotermás kristályosodás ismert törvényei szerint jellemző ásványtársulásokat raknak le a kőzetek repedései és pórusterei, tektonikai törései mentén. Ahidrokvarcitok (h) főként a hidrotermás kálimetaszomatózis által érintett területen és annak szegélyén, különösen Telkibánya É-i határában találhatók. A Zöldmáj környéki előfordulások
