Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

bánya, Pálháza stb.) és terül etünkön kívül felszínen is ismert. A100-300 m vastag összlet egy a vulkanizmus termékei által tagolt felszín csökkent sósvízi tengerének öbleiben halmozódott fel, ÉNY felé nyugodtabb, DDK felé zavartabb' körülmények között. Az uralkodóan agyagos, homokos rétegsorban kevés tufa-tufit, valamint porfíroid, mészkő és kvarcit összetételű homokos kavics, illetve kőszenes agyagok betelepülései jelennek meg. A helyenként gazdag ősmaradványtartalmú képződménysoron belül jellegzetes de sem függőleges, sem vízszintes irányban pontosan le nem határolható fácieseket lehetett felismerni. Gazdag Foraminifera társaság mellett Molluscák, Bryozoák, Ostracodák, spórák, pollenek és jelentős algavegetáció volt kimutatható benne. A nyíltabb vízi mellett a partszegélyi ill. a laguna-, valamint a limnikus-terresztrikus fácies is megjelenik. Az üledékek mikromineralógiai összetétele közeli andezites is riolitos lehordási területekre utal, de felismerhetők távolabbról származó, esetleg többször áthalmozott, metamorf területről eredő ásványtársulások is. ACaCÛ3 tartalom változó, 10-25 %-nyi is lehet. Egyes törmelékes betelepülések anyagában a korai kovásodást és kálimetaszomatózist szenvedett képződmények törmelékei már megjelennek. Áthalmozott riolittufa (és vegyes tufa) (12) Vizsgálati területünk egyik legnagyobb kiterjedésű, általánosan elterjedt, meghatározó képződménye, amelynek tömege km -es nagyságrendű. Különösen kiterjedt foltja húzódik Telkibányától Kéked felé a hegységperemen, valamint a Bózsva-patak hegyközi medencéjében. Ez a képződmény képezi az alsó szarmata andezites-riolitos vulkáni tömegek közvetlen aljzatát, DK-felé egyre jobban lezökkent, elfedett helyzetben. AKishuta-1. sz. fúrásban (Kőkapunál) már 650 m-ben érték el. A tufatakaró vastagsága átlagosan 100 m körülinek vehető, de ettől helyi eltérések lehetségesek. Számos helyen harántolták fúrások és igen sok jól tanulmányozható felszíni feltárása ismert, csaknem minden területrészen. Különösen szépek a telkibányai templomdomboldalának feltárásai (7. ábra), a Zöldmáj környéki felszínek, ill. a kéked-nyírjesi és a kéked-abaújvári út menti feltárások. A tufaösszlet az alsó szarmata üledékes sorozatra (agyag-tufít) települ és azzal részben heterópikus fáciest alkot, sőt helyenként összefogazódik. Kifejlődése képződési körülményei szerint rendkívül változatos, s ennek megfelelően szemcsemérete, szortírozottsága, rétegződése, színe és szilárdsága is sokféle lehet. Ez abból adódik, hogy a több kitörési centrumból származó anyag részben szárazulati, részben sekélyvízi, mocsári és nyíltabb vízi térszínre hullott le és szenvedett több kevesebb áthalmozást, keveredhetett üledékféleségekkel, vagy sült össze. így a jellemző perlitlapillis, ill. horzsaköves lapillitufa 7. ábra Áthalmozott riolittufa gyengén látható pados rétegzéssel (Telkibánya, Templom domb Ny-i pincesora). Fotó: Kozák M. Fig. 7 Reagglomerated rhyolite tuff with poorly visible banked stratification (Telkibánya, Western row of cellars on Templomdomb). Photo: M. Kozák.