Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Telkibánya környékének kőzetföldtani felépítése és fejlődéstörténete (Kozák Miklós)

A hidrokvarcit (16) A telkibányai Jó-hegy - Fehér-hegy riodácit vonulatán 50 x 100 m-es és azt meghaladó foltokban bukkan felszínre. A sávozott, helyenként breccsás, szürkés-feketés színű, üreges szerkezetű kőzet főként hasadékkitöltő jellegű, telérszerű, de gyakran átmegy széles, szabálytalan alakú kovásodási övbe. Hintve és sávos eloszlásban változóan oxidált piritet tartalmaz. Ariodácit kálimetaszomatózisát okozó hidrotermás folyamatok késői szakaszában az oldatok kovás jellegének túlsúlyra jutása nyilvánul meg e kvarcitok megjelenésében. Anyagának lepusztult, áthalmozott származékai az alsó szarmata törmelékes üledékekben már megjelennek. 3.3 Alsó szarmata alemelet képződményei Összesük riolit ár tufa (15) Nagyobb felszíni foltja Telkibánya határában (Farkas-hegy és Ork-hegy), a településtől ÉK-re a Kánya-hegy - Fehér-hegy körzetben, valamint legnagyobb foltja Nyíritől NY-ra fordul elő, ahol a község mellett található a legszebb mesterséges feltárása is (kőfejtő). A kőzet vastagsága nem definiált, kifejlődése, szemcsemérete, szerkezete, összesülési foka változatos. Ezt bonyolítja a helyenként megjelent számos utólagos elváltozás (kálimetaszomatózis, kovásodás, kioldás, piritesedés, agyagosodás), valamint a változatos lepusztulás és a felszíni mállás. Nyíri közelében az üdébb kőzetrészek összesült ártufa szövetet mutatnak, általában durvaszemű kifejlődéssel, horzsakő-, dácit- és riolittörmelékkel, viszonylag jelentős fenokristály tartalommal (plagioklász, szanidin, kvarc). A Köves-hegy irányában, NY-felé a kovásodás és egyéb átalakulások miatt helyenként a kőzet nehezen határolható el a vele NY-on érintkező, metaszomatizált és kovásodott riodácittól. A Kánya- és Fehér-hegy vonulatban található finomabb szerkezetű változat szövete az utólagos átalakulások miatt elmosódott, az elagyagosodott horzsakövek kioldása miatt üregessé vált. A tufa káliumtartalma magas (7-8 %), alapanyaga kaliföldpat és cristobalit szövedékéből áll. Fenokristályai uralkodóan itt is plagioklász, szanidin is kvarc, de a röntgendiffraktométeres felvételek szerint analcimot, sztilbitet, illitet, és klinoptilolitot is tartalmaz, üregeiben pedig gyakoriak az alunit kiválások. A nem ritka pirites impregnációk ellenére érdemleges ércesedést nem sikerült benne kimutatni. Konglomerátum és breccsa (14) Az összlet alárendelt kiterjedésű, lepusztult képződmény, amelynek roncsai a Kánya-hegy gerincének oldalain és a Fehér-hegy oldalában találhatók, gyakran csak fragmentait blokkok formájában. Alsóbb szintjeiben jól rétegzett, helyenként csillámos, durvaszemű homokkő települ, míg magasabb részét változóan, gyengén gömbölyített kavicsok, főleg metamorf eredetű kvarcitok, szericites kvarcitok, kovapala, fillit és ritkábban horzsaköves riolitdarabok alkotják. Az összlet kötőanyaga limonitos, kovás, de néhol albit és kaliföldpat is lehet. A kőzet színe ennek megfelelően tarka, gyakran sárgás- vagy szürkésbarnás. Erős kovásodottsága, térszíni helyezete és a repedéseiben Kulcsár L. (1968) által megtalált fennőtt adulár, ill. a magas (2-7 %-os) K2O tartalom miatt bizonyos, hogy a trachitot létrehozó és a riodácitot szelektíve elbontó hidrotermás-metaszomatikus folyamatok legalább részben ezt a kőzetegyüttest is érintették. A szemcsék finomodása-durvulása, osztályozottsága, koptatottsága, fluviális eredetre utal, a vulkánitok hozzákeveredése áthalmozásra enged következtetni. Agyag, tufit (13) E névvel egy változatos képzódménysort vonunk össze, amelynek felszíni elterjedtsége csekély (Hollóháza környékén), de felszín alatt többfelé megtalálható fúrásokban (pl. Füzérkajata-2., Nagybózsva-1. és -2., Kisbózsva-2. sz. fúrásokban) valamint kutatóaknákban (pl. Telki-