Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

Ilyenek: Az 1514 m-es zsinór, Au-tartalma 2,2 g/t, Ag-tartalma 57,80 g/t szintén utal a mellékkőzet kálium- és nemesfémtartalmának szoros kapcsolatára. Az 1806 m-es „telér" — inkább csak 20 cm-es pirites zsinór — mellékkőzete kovás, pirites pszeudotrachit (kálitrachit), csapásmenti megkutatása 21 m. Csapása közel É-D-i, dőlése Ny-i, 85°. Nemesfémtartalma figyelemreméltó: Au (átlag) 2,12 g/t, Ag (átlag) 153,54 g/t. Az 1821 m-es „telér" az előzőkhöz hasonló, É-D-i csapású, K-i dőlésű (73°-88°) zsinór. Csapás menti megkutatása 18 m, átlagos nemesfémtartalma az előző zsinórhoz hasonlóan kiemelkedő: Au = 3,20 g/t, Ag=195,30 g/t. Véleményem szerint az ezüst aranyhoz képesti mennyiségének fokozatos növekedése a hőmérséklet emelkedésére, a szulfidok várható megjelenésére utal. Az 1829,1 m-ben sávos, karbonátos, pirites zsinórt harántolt az altáró. Igen szép a pirit és a karbonát ritmikus sávos változása. 7.1.4 Agyagos-karbonátos telér szfaleritmuglyákkal, kvarcfészkekkel Az 1864 m-es telérben a sárgásfehér agyagos kitöltés illit-montmorillonit tartalmával reduktív körülményekre utal. Az agyagban porózus kvarcfészkek is gyakoriak. A reduktív lebontás és a szfalerit megjelenése is jelzi az andezitogén propilit és a színes szulfidok szoros genetikai kapcsolatát. A dió-mogyoró nagyságú szfalerit vöröses árnyalatú. Kiemelkedő nyomeleme az indium (40 ppm). Az indium a „Ritkaföldfémkutatás tájékoztató" közlése szerint a telkibányai szfaleritekre jellemzően átlagosan 70 ppm-t is elér, amely a hazai neogén ércesedések szfaleritjénél a legnagyobb érték. 7.2 Kánya-hegyi telérek A kánya-hegyi telérek különböző magasságban elhelyezkedő kifejlődéseit és az ezekre vonatkozó legfontosabb összefoglaló földtani, bányászati, teleptani munkákat már ismertettem. így, helyenként utóbbiakra utalva, itt csak a Csengő-bánya (7. ábra) 80-as szint irányvágat által az 50-60-as években harántolt, addig fel nem tárt teléreket tárgyalom részletesen. Ezek a telérek két fő csoportba oszthatók: az első csoportba tartoznak azok a telérek, amelyek a mellékkőzettől éles vállappal különülnek el, a második csoportba pedig azok a nem teléres hasadékok, pirittői szürkére színezett kovás zónák, amelyek jelentős pirit- és kis nemesfémtartalmúak. Utóbbi csoportot csak a két Brenner-telér alkotja. Az első csoportnál a csapásirány jól követhető. A telérkitöltés pirites vagy kovás, pirites; kovás és egyéb színes szulfidos; gyakran agyagos pirites. Nemesfémtartalmuk a felsőbb szintekhez képest csökken. Ide tartoznak a Lobkowitz-telér, a Jószerencséttelér és a Jupiter-telér (3. táblázat).