Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

A több ezret kitevő horpa és a jelentős számú kutató táró elárulja, hogy a telkibányai terület élénk középkori kutatás és bányászat helye volt. A horpák jó útmutatást adnak a telérek csapására, felszíni helyére, kiterjedésére. A legtöbb horpa a Kánya-hegy gerincén, Ny-i lejtőjén, illetve a csúcstól ÉK-re fekvő részén fordul elő. Jelentős számban találunk horpákat a Gyepű- és a Fehér-hegyen. A horpák, ahogy az Scherf 1:10.000 arányú térképezésénél a részletes felvételezés során kiderült, párhuzamos sorokba rendeződve szigorú É-D-i megszabottsággal követik a teléreket. A Kánya-hegy Ny-i lejtőjén húzódó nagyszámú horpa elsősorban a Lobkowitz-telér kinyomozására irányult, a K-i részen sűrűsödő horpák a Zsófia-, illetve Veresvízi-telért kutatták. A Gyepű-hegy horpái az András- és János-telért keresték. A táróval történő feltárások száma jelentős. Ezek közül kutatásaink idején több már nem vagy alig volt feltalálható, míg mások jól járhatóak voltak. Felsorolásunkban főleg utóbbiakra szorítkozunk. A táróval történő feltárások a nyugati területen elsősorban a Baglyas-völgyben, a Gyepű-hegy K-i lejtőjén helyezkednek el. Ilyenek: a Miski-bánya, az András-bánya, a Kaolin-I- és a Kaolin-II tárók. A nyugati bányaterülethez csatlakoznak az É-ra fekvő Hasdat- és Lapis-völgy ilyen jellegű feltárásai. A Gyepű-hegy és Kánya-hegy közé D felől beékelődő Rózsa-domb Ny-i lejtőjébe hajtották a baglyas-völgyi Felső és Alsó János-tárót. A K-i bányaterület ilyen jellegű feltárásai közül a Kánya-hegy Ny-i oldalán fekvő (ma is járható) Mária-bányát, a D-i oldalon a Teréz-tárót (ez is járható), a Csengő-bányát, a Gusztáv Adolf- és a Veresvízi-tárót, a K-i oldalon a Zsófia-tárót kell megemlíteni. Az 1950-ben megindított bányászati munkák kánya-hegyi feltárásai közül a csengő-bányai legjelentősebb. Ahányából K-Ny-i irányban hajtott ún. 80-as irányvágat a Kánya-hegy É-D-i csapású teléreit harántolta addig még nem ismert, de nem a tervezett mélyebb szinti kifejlődésben (2. ábra). Valamennyi közül legfontosabb a Gyepű-hegy Ny-i oldalában az 1950-ben megindult bányászati feltárások során az alig pár száz méteres Ferdinánd-tárónak 2300 m hosszú altáróvá való kifejlesztése. A DNy-ÉK-i irányú Ferdinánd-altáró K-re fordulva a régi bányászati kutatásoktól még érintetlen szinten harántolta a Gyepű-hegy É-D-i csapású teléreit (3. ábra). 4. A terület kőzet- és ércgenetikai folyamatai A telkibányai területen a legfontosabb kőzet- és ércgenetikai folyamatokat három nagy csoportra oszthatjuk (Széky-Fux, 1970a): 1. ércesedés előttire (premetallogenetikus), 2. ércesedést kísérőre (szinmetallogenetikus) és 3. ércesedés utánira (posztmetallogenetikus). 1. Az ércesedést megelőzőkhöz tartoznak a nagytektonikai események, a mikrotektonika, a vulkanizmus, a zöldkövesedés (propilitesedés) és a kálimetaszomatózis.