Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés karbonátásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

A dolomit elterjedt az ércesedés területén. Az elemzések szerint megkülönböztethető egy alacsonyabb (20-27 %) MgC03-tartalmú és egy magasabb (28-38 %) MgCO-3-tartalmú változat. Az ankerit mind a Gyepű-hegyen, mind a Kánya-hegyen elsősorban az ércekben dús telérekben jelenik meg Székyné Fux (1970) szerint. A szakirodalom által említett rodokrozit jelenlétét vizsgálatainkkal nem tudjuk alátámasztani. A karbonátásványok tárgyalása Az alábbiakban mind a régebbi információkat, mind pedig saját vizsgálatainkat (röntgendiffrakciós, elektronmikroszondás elemzések) figyelembe véve röviden bemutatjuk az ércesedésben talált karbonátokat. 1. Kalcit A karbonátosodás - melyet ásványtani szempontból Telkibányán elsősorban a kalcit képvisel - a Gyepű-hegyen és a Kánya-hegyen elterjedt jelenség. Székyné Fux (1970) volt az első, aki a telérek és a mellékőzetek vizsgálata során részletesen foglalkozott a karbonátokkal, köztük a kalcittal. Megállapítása szerint a karbonátosodás önálló zónákat általában nem képez, más övekkel együtt jelenik meg (például piritesedéssel, kovásodással, agyagásványosodással). A Gyepű-hegyen, a Ferdinánd-altáró feltárásaiban, különösen annak középső szakaszában intenzív karbonátosodás történt piritesedéssel és kovásodással együtt. Erre a szakaszra a karbonátos erek, karbonátos üregek és a mellékkőzet erőteljes karbonátosodása jellemző. A Kánya-hegyen a magasabb szinteken a karbonátosodás alárendelt, de a mélység felé haladva a karbonátok mennyisége jelentősen nő. így a 400-as szinten, különösen a Teréz-táróban. Itt a kőzet fenokristályaiban, az alapanyagban, és a kőzetet áthálózó repedésekben bőven jelennek meg karbonátok. Székyné Fux (1970) a Telkibánya-2. sz. fúrásban is említést tesz karbonátosodásról. A fúrás egyes szakaszaiban a kalcit mint kőzetalkotó elegyrész lép fel, mennyisége elérheti a 15-20%-ot. Koch (1966) fehér, cm-t meghaladó nagyságú, szkalenoéderes termetű kalcitról tesz említést - sajnos pontosabb lelőhely nélkül -, melyet a {2131} forma határol. A Veresvízi-horpamező anyagában viszonylag nagy mennyiségben találtunk tömeges kalcitot. Egyes példányok azt jelzik, hogy 25-35 cm-es telérkitöltésekben sem lehetett ritka. Az üregekben legtöbbször romboéderes termetű kristályait figyeltük meg, melyek 1-3 mm-es nagyságúak. Érdekes az a vázkristályos megjelenése, melyen az egyes kristályokon csak a romboéder élei fejlődtek ki. Ezek orientált összenövéséből fenyőfa-alakot utánzó halmazok jöttek létre (1. ábra). Ennek mikroszonda elemzése a domináns kalcit mellett néhány % mangánt jelzett. A kalcitot ezen a területen sokszor kísérik Mn-oxidok, melyek a repedésekben, üregekben vékony kérgekként, vagy apró gömbös halmazokként váltak ki. A mangán a mikroszonda elemzések szerint legtöbbszörjelen van a kalcit anyagában is. A kalcit kristályok felülete többnyire sötétbarna a