Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Káliföldpátok a telkibányai ércesedésben (Molnár Ferenc)

100 120 140 160 180 200 220 240 260 280 300 320 340 360 Homogenizációs hőmérséklet (°C) 1 —1 —l 1 1 l —1 —1 —1 —1 1—1 —1 —1 J 1 4 ' — .... „_ _ _. 1 2 ­­..... 0 • isá ) • ;or f* ! % ü 6 [ • \ y 2 " 1 O ­—1 —1 —• —1 —1 —1 —1 1 1 1 ' 1 j 1 — —1 —1 —1 —1 —1 —1 —1 —1 —1 —1 6. ábra. Plagioklászokat ki­szorító kaliföldpat (A) és adulár (B) folyadékzárványainak ho­mogenizációs hőmérsékleti ér­tékeinek eloszlási diagramjai. (Lipót-akna.) Fig. 6. Frequency distributi­on diagrams of homogenization temperatures measured in fluid inclusions of potassium feld­spars replacing plagioclases (A) and adularia crystals (B). (Lipót shaft.) 100 120 140 160 ISO 200 220 240 ZGO 260 300 320 340 360 Homogenizációs hőmérséklet (°C) Következtetések A telkibányai ércesedés területén előforduló káliföldpátok közül csupán a repedés­rendszerekben észlelhető, pszeudoromboéderes megjelenésű változatra alkalmazható az adulár elnevezés. Mivel a kálitrachit földpátja az adulár morfológiai jellegeinek nem felel meg, ezért a továbbiakban a „plagioklászokat kiszorító metaszomatikus-hidroter­más eredetű kaliföldpat" elnevezés javasolt. A kétféle kaliföldpat morfológiai, összetétel- és megtartásbeli különbségei első közelítésben a hidrotermás rendszer kemizmusában beállt változásokat tükrözik. A 2. ábrának megfelelő szöveti bélyegek arra utalnak, hogy a plagioklászokat kiszorító kaliföldpat képződése után a hidrotermás rendszerben olyan jellegű változások követ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom