Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés oxidásványai (Molnár Ferenc & Szakáll Sándor)

folyadékzárványaik szöveti elemzése és mikrotermometriai vizsgálata révén (Chaixmeca-típusú fűthető-hűthető mikroszkópi tárgyasztal felhasználásával) körvonalaztuk. Az egyéb oxidásványok áteső és ráeső fénymenetű polarizációs mikroszkópos vizsgálatát röntgendiffrakciós és elektronmikroszondás meghatározásokkal egészítettük ki. 3. Eredmények 3.1. SiÖ2-ásványok A korábbi vizsgálatok során Székyné Fux (1970) hegyikristály megjelenésű kvarcváltozatokat figyelt meg a Ferdinánd-altáró 1174 m-es telérében (10-15 cm hosszúságú kristályokat is), és a Lobkowitz-telér csengő-bányai feltárásaiban. Ametiszt előfordulását említi a Ferdinánd-altáró 1195 m-nél harántolt telérben. A kalcedon és a különböző opálváltozatok megjelenését elsősorban az ércesedés peremi zónáiban (Hasdát-völgy, Lapis-völgy, Nyíri környéke) említi a korábbi szakirodalom. Az alábbiakban a telérek felszíni kibukkanásaiban gyűjtött mintákon végzett megfigyeléseinket közöljük. 3.1.1. Kvarc A telkibányai ércesedés területén előforduló kvarc a megjelenési sajátosságok alapján két morfológiai csoportba sorolható: - a telérek szélesebb zónáiban, a mellékkőzet üreges-breccsás részeiben szabadon fenn nőtt, sajátalakú kristályok, - a teléreket, repedésrendszereket kitöltő kvarc hal mázok, melyeknek egyes kristályai legfeljebb csak a csúcsi részeiken sajátalakúak. A szabadon fenn nőtt kristályokat, előfordulási jellegeik miatt, a továbbiakban apofíza kvarc néven tárgyaljuk. Az apofíza kvarc ismert egyéb magyarországi harmadidőszaki ércesedésekben is (Gatter, 1983; Molnár 1986), sőt az újabb megfigyeléseink alapján a Kárpáti Vulkáni Öv egyéb, hasonló típusú ércesedéseiben is megjelenik. Az apofíza kvarc és a teléreket kitöltő kvarcváltozatok (a továbbiakban telerkvarc) egymáshoz viszonyított térbeli előfordulását szemlélteti az 1. ábra. Az apofíza kvarc csak ritkán fordul elő a telérekben. Több centiméteres nagyságú kristályai az ércesedés felszíni kibukkanásaiban mindenütt fellelhetők (2. ábra). Különösen bőven találhatók a Sinta-tetőn, a Kánya-hegyen, a Pap-erdeje térségében, a Fehér-hegyen és a Jó-hegyen. A lazább mellékkőzetből kimállva nemegyszer a talajtakaróba kerülnek ép, jól fejlett kristályaik. Fő kristályformáik az m {1010} prizma, az r {1011} és a z {0111} romboéderek (3. ábra). Ezeken kívül gyakoriak az m és r formák lapjai által alkotott éleket tompító {hOhl} formák is, melyek lapjai gyakran a prizmalapokkal váltakozó vékony sávokként figyelhetők meg a kristályokon. A {hOhl} formák („meredek állású romboéderek") közül a leggyakoribb az M {3031}, továbbá az ehhez közelálló indexű