Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés szulfidásványai (Szakáll Sándor, Molnár Ferenc, Kovács Árpád & Dódony István)

arzenopirit, enargit és cinnabarit. A régebbi szakirodalomban sokat említett antimonitot nem találtuk. Az ércmikroszkópos és elektronmikroszondás vizsgálatok eredményeképpen sokban finomítottuk a paragenezis jellemzését és az ásványok kiválási sorrendjét. 1. Bevezetés A területről szulfidásványt - antimonitot - elsőként Zipser (1817) említett. Hosszú ideig nem tudunk más közlésről, Tóth (1882), illetve Zepharovich (1859) is csak erre az adatra hivatkozik. Jóval később Liffa (1925), Lengyel (1948), Pollner (1948) és Schréter (1948) írásaikban a piritet említik, mint a telérek gyakori ásványát. Székyné Fux (1970) az első, aki monográfiájában sorra veszi a teléreket, ismerteti ásványparagenezisüket, melynek során már egy sor újonnan megfigyelt szulfidról beszámol. Figyelemre méltóak a Ferdinánd-altáróban, a Lobkowitz-telér csengő-bányai vágataiban és a Telkibánya-2. sz. fúrásban felismert szulfidos paragenezisek. Az utóbbi években a nagyobbrészt új, felszíni mintagyűjtések eredményeként további szulfidokat sikerült kimutatni (Dódony et al. 1990; Szakáll 1991; Molnár 1993). Az alábbiakban mind a régebbi, mind az újabb eredményeket figyelembe véve mutatjuk be az ásványokat. 2. Az ásványok tárgyalása 2.1. Pirit A telkibányai érces terület legelterjedtebb szulfidásványa, ennek ellenére a múlt századi monográfiákban nem esik említés róla. Liffa (1925), Lengyel (1948), Schréter (1948), Liffa (1955) írásaiban azonban már megállapítást nyert, hogy a telérekben az egyik leggyakoribb ásvány. Egyrészt a kovásodott zónákhoz, telérekhez kötődik, másrészt a bontott mellékkőzetben hintés formájában jelenik meg. Schréter (1948) a régi teléreken kívül részletes vizsgálat tárgyává tette a szegélyi "ércbehintéses öveket". Ezekből többet is talált a Hasdát-völgyben, a Zöldmáj-major mellett, a Baglyas-völgyben, a Lapis-völgyben és a Nyírkúti-völgyben. Székyné Fux (1970) monográfiájában telérenként sorra veszi a pirit megjelenési formáit, paragenetikai viszonyait. Figyelemre méltóbb előfordulásai: a Ferdinánd-altáróban a 1174 m-es telér és az 1195 m-es Jóreménység-telér. Ezekben két pirit generációt különböztet meg, az első a finom eloszlású kovaanyagban, a második a durvaszemű, 1-10 cm-es zsinórokban jelenik meg, gyakran markazit. Ugyanitt az András-telért harántoló szakaszon a pirit mellett agyagásványok és karbonátok fordulnak elő. Az E-i csapásvágatban 42-44 m között megjelenő dús érces lencsében a pirit mellett kalkopiritet is megfigyelt. Apirit az ércmikroszkópi megfigyelések alapján több fázisban vált ki. Megkülönböztethető egy idiomorf és egy tömeges pirit kiválás. Az idiomorf piritet követte a kalkopirit és a tömeges pirit kiválása. A Ferdinánd-altáró 1514