Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

rendszerrel modellezhető (Haynes, 1985). A telerkvarc (kvarc B) esetén szintén a -20,8 °C alatti első olvadáspont értékek a leggyakoribbak, de a -30 °C alatti adatok a Ca-Mg tartalom megnövekedésére utalnak. Ebben a kvarctípusban alárendelten előfordultak olyan zárványok is, melyekben klorid-hidrát keletkezését nem észleltük, és a jégfázis megolvadása -20 °C felett kezdődött. A viszonylag magas kotektikus hőmérsékleti értékek a NaCl-NaHC03-H20 rendszerrel modellezhető zárványfluidumokra jellemző (Boriszenko, 1977). Az egészen magas első olvadáspont értékek (-2 - -5 °C) nátrium (bi)karbonátos-szulfátos oldatösszetételre utalhatnak (Shepherd et al., 1985). Az A-típusú kvarc zárványai uralkodóan az utóbbi összetétellel jellemzettek, de alárendelten kloridos oldattípus is azonosítható volt bennük. Ajégfázis fagyáspontcsökkenéséből számított koncentráció értékek (Potter és társai, 1978) uralkodóan 5 NaCl ekv. súly % alattiak (2. ábra). A minimum értékek a kvarctípusokban, ezeken belül elsősorban az idiomorf kvarc folyadékzárványaiban fordultak elő. Akrioszkópos vizsgálatok során gyakran észleltük egy új fázis megjelenését a jég és a gázbuborék határán, mely az irodalmi adatok alapján szén-dioxid-hidrátként (C02.5,75H2O) azonosítható (Collins, 1979; Bodnárét al., 1985). A széndioxid-hidrát elsősorban a 230 °C körüli hőmérsékleten homogenizálódó zárványokban, főleg a felforrt forróvizes oldatokban kristályosodott A-típusú kvarc esetében jelent meg (8. ábra). Ez arra utal, hogy a hidrotermás rendszer felforrásakor jelen volt fluidumok C02-ben relatíve dúsultak. A szén-dioxid-hidrát minden esetben a folyadékfázis meg8. ábra. A krioszkópos vizsgálatok során észlelt C02-hidrát tartalmú zárványok homogenizációs hőmérsékleteinek (Th) eloszlása, n - a C02-tartalmú zárványok mennyisége Fig.8. Distribution of homogenization temperature (Th) data of inclusions containing CO2hydrate during cryoscopic measurements, n - amount of CÖ2-bearing inclusions dermedése után keletkezett, és a jégfázis megolvadása után már nem észleltük jelenlétét. A C02-hidrát stabilitási viszonyai (Collins, 1979) alapján ez úgy értelmezhető, hogy a CO2 parciális nyomása a folyadékfázis olvadáspontján nem haladta meg a 10,4 bart. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fluidumok maximális C02-tartalma (0 NaCl ekv. s. % szalinitás esetén) 0,85 mol/kg körüli (Hedenquist & Henley, 1985b). A sókoncent-