Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

Új eredmények a telkibányai érces terület kutatásában (Horváth János & Zelenka Tibor)

19. ábra Fehér-hegyi-altáró jellegzetes középkori profilja. Fig. 19 Typical medieval adit profile (Fehér Hill drain adit). 4.1 Bányabeli breccsás képződmények A vágatokban és az aknákban a teléreket mindenütt, jól megfigyelhetően, vastag breccsás zónák kísérik. Aszelvényezés során az alábbi - újonnan felismert - kőzettípusokat azonosítottuk ill. különítettük el: 4.1.1 Hidrotermás (explóziós, erupciós) breccsa A teléreket kísérő, több méter vastagságú képződmény, Stockwerkes átmenettel a mellékkőzet felé. Kemény, kovás kötőanyagú kőzet. A sűrű repedéshálózattal átjárt (Stockwerkes) és a tipikus breccsás kőzetek közötti átmeneti tagok is megfigyelhetők, ami szoros genetikai kapcsolatukra utal. Ezek a breccsák sok helyen megtalálhatók. Néhány példa: Mária-táró behatoló vágat első 20 m, Jószerencsét-telér K-i oldala, Mária-(vak)akna, Tamás-táró, Lobkowitz-akna és horpái, Jó-hegy, Baglyas-völgy, Hasdát-völgy stb. Bányabeli megfigyeléseink és irodalmi adatok (Giles & Nelson, 1984) alapján valószínűsíthető, hogy a breccsák nagy vertikális kiterjedésűek. Megállapítható, hogy általában a telérek fedő oldalán helyezkednek el. Az Erdei-aknában és a Mária-(behatoló) táróban látszik, hogy a Lobkowitz-telér mentén függőleges elmozdulás is történt (nagyméretű tektonikai felület, vetősík-karcolattal). Erre utal, hogy a telérekben gyakorta látni felmorzsolt breccsa darabokat. Folyadékzárvány vizsgálatok szerint a teléreket kísérő repedésrendszerek (apofizák) kvarcásványai korábban és magasabb hőmérsékleten (230 °C körül) keletkeztek a telérkvarcoknál (kb. 200 °C), a breccsák a teléreknél idősebbek (Gatter, 1985; Hajdú, 1987; Molnár, 1994). A nagy-