Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy üregkitöltő ásványtársulásának általános jellemzése (Szakáll Sándor)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. I. 85-88 Miskolc, 1993 AZ ERDŐBÉNYEI MULATÓ-HEGY ÜREGKITÖLTÖ ÁSVÁNYTÁRSULÁSÁNAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Szakáll Sándor 1. Az ásványképző folyamatok A Mulató-hegy lakkolitja gázokban és gőzökben gazdag magmából származhatott, melynek hatására a kőzet felszínközeiben lezajló megszilárdulása során sok kisebb-nagyobb hólyagüreg képződött. A nagyobb üregek a legüdébbnek tűnő fekete kőzetváltozatban fordultak elő. Ezek mérete sokszor meghaladta a 20-30 cm-t. A legnagyobb üreg, amiről tudunk, elérte az 1 m-t. A hólyagüregekben képződött ásványtársulás két fő folyamat eredménye. Az üregkitöltő ásványok először „pneumatolitos" körülmények között váltak ki, közvetlenül a kőzet megszilárdulása után. Ez a társulás fajokban gazdag, de a kristályok mérete apró, általában nem haladja meg az 1 mm-t. Uralkodó ásványa a tridimit. Járulékos ásványai a kvarc első generációja, a hornblende, a magnetit, az ilmenit, a földpátok, az apatit és a cristobalit. A Mulató-hegy kőfejtőjének ezen „pneumatolitos" együtteséhez hasonló ásványtársulás egyes hazai andezitekben eléggé elterjedt (Szakáll, 1989,1993), a legközelebbi rokon paragenezis a tállyái Kopasz-hegyen található. Az ásványok képződésének második szakaszát az alacsonyabb hőmérsékleten, hidrotermákból kivált ásványegyüttes képviseli. Az andezit kőzetalkotóit is részben elbontó hidrotermás oldatok igen változatos összetételű karbonát-, kova- és agyagásványok képződésére teremtettek lehetőséget. Mindhárom ásványcsoport tagjai több ritmusban váltak ki. Feltehetően a kőzet kémiai alkatával összefüggésben az ásványokat alacsony Mg- és az azt helyettesítő magasabb Fe-tartalom jellemzi (Weiszburg et al., 1993a,b). Általában az agyagásvány és a vasgazdag karbonát képződése megelőzi a Si02-ásványokét. Utóbbiak vagy opál ként, vagy opál - kalcedon(kvarcin) kvarc (második generáció) sorrendben, az oldhatósági viszonyoknak megfelelően váltak ki (Molnár & Takács, 1993). Természetesen helyileg úgy a karbonátoknál, mint a Si02-ásványoknál másmás kiválási sorrend is megfigyelhető, de az uralkodó szukcesszió a fentebb ismertetett. A hidrotermákból ritkaságként még kassziterit, markazit és barit is kivált, az alkália-tartalmú oldatok bepárlódása során pedig nyomokban gipsz és szilvin képződött.