Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

A „mauritzit", Erdőbénye nevezetes szaponit-változata (Weiszburg Tamás - Bada Gábor - Dódony István - Jánosi Melinda - Lovas György - Nagy-Balogh Judit - Nagy-Czakó Ilona - Nagy Sándor - Papp Gábor)

A „mauritzit" kísérőásványai és keletkezése Tokody úgy tartotta, hogy a „mauritzit" a hidrotermás oldatokból kivált üregkitöltő ásvány, mégpedig a kiválási sor egy közbenső tagja, mert ő maga is bevon más hidrotermás ásványokat, míg esetenként rajta is található sziderit, illetve kalcit (Tokody, 1962). A későbbi vizsgálat a kőfejtő Ny-i oldalán begyűjtött példányoknál a vastartalmú karbonátásványokat adta meg a szűk paragenezis tagjaiként, a szukcesszió közlése nélkül. Az ásványok képződését a leszálló hidegvizes oldatok kőzetbontó hatása nyomán kialakult „speciálisan zárt, igen ritka magas vastartalmú környezetnek" tulajdonította (Kákay Szabó, 1983). Mostani megfigyeléseink megerősítették Tokody azon megállapítását, hogy a „mauritzit" után még vált ki karbonátásvány, mégpedig vastartalmú és vasmentes is (6. ábra). Ugyanakkor Kákay Szabó feltevése, hogy a „mauritzit" képződése kapcsolatban van az andezit primer ásványainak elbomlásával, igen jól illeszkedik néhány más lelőhelyről ismertetett, ugyanilyen összetételű szaponit (lásd pl. a II. táblázat d és e oszlopai) genetikájához. Ezeknél a geológiai környezet teljesen egyértelművé tette, hogy az ásvány a vulkáni kőzetek sötét elegyrészeinek (pl. piroxen) elbomlásával keletkezett. 6. ábra: „Mauritzitre" települt karbonátásvány század mm-es szkalenoédere. (Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel) Fig. 6. Minute scalenohedron of a carbonate mineral grown on "mauritzite". (Scanning electron micrograph)