Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy karbonátásványai (Weiszburg Tamás - Kovács Árpád - Bada Gábor - Jánosi Melinda - Lovas György - Olaszi Vendel - Papp Gábor - Szakáll Sándor)

Ezek a sziderit utáni álalakok (pszeudomorfózák) a repedéseken kívül sötét színükről, kétes esetben karcolási poruk vörös vagy barna színéről ismerhetők fel. 2.2 A kalcit A kalcit két változatban van jelen a paragenezisben (4. ábra). Gyakorisága alapján a karbonátképződés középső időszakához köthető mangán-(vas)-kalcit érdemel elsőként említést. Ez a változat tág határok között mozgó helyettesítésekkel jellemezhető (MnCC>3 8^5 %, FeCC>3 2-10 %). Halvány húspiros vagy piszkosfehér alaktalan tömegei gyakran beborítják, beágyazzák a korábban kivált más fázisokat, pl. a sziderit kristályait és a „mauritzitot" (5. ábra). Az üregek szferosziderithez hasonló, de annál világosabb gömbjeit is ez a mangán-kalcit alkotja (6. ábra). Néha a fantáziát is megmozgató különleges alakjai (pl. „gomba") is megfigyelhetők. Az utolsó előtti fázisban már ugyanennek a változatnak ritkább, de sokkal feltűnőbb és látványosabb képződését figyelhetjük meg. Ekkor átlátszatlan, világos, sárgás vagy kávébarna csövecskékből felépülő, akár centimétert is Ca 4. ábra. Erdőbényei karbonátok elemzési adatai a Fe-Ca-Mn (CO3) háromszögben Fig. 4. Analytical data of the Erdőbénye carbonates in the Fe-Ca-Mn (CO3) triangle