Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)
Az erdőbényei Mulató-hegy Si02-ásványai (Molnár Ferenc - Takács József)
A fiatal kvarcgeneráció egyedei sziderit-szferosziderit, illetve egyéb kvarcváltozatok és opál felszínén jelentek meg, egyszerű morfológiai felépítéssel (prizma, pozitív és negatív alapromboéder). A Tokaji-hegység területén számos kvarcelőfordulás ismert, melyeknek kristályai hasonlóan formaszegények (Koch, 1985). Kivételt képez a tolcsvai előfordulás, ahol Zimányi (1894) trapezoéder és bipiramis lapokkal jellemzett egyedeket írt le. Az újabb megfigyelések szerint (Molnár, 1986; Gatter & Molnár, 1993) a hegység ércesedéseit és ércindikációit (Telkibánya, Új hu ta, Rudabányácska, Sárospatak) kísérő, üregekben fennőtt, több cm nagyságú, idiomorf-nyúltprizmás kvarckristályokon az m, az r és a z formákon kívül meredek állású pozitív romboéderek is megjelennek. Ezen kívül jellegzetes bélyeg a kristályok szakaszos növekedése is (jogarkvarc, „szellemkvarc"). Ez a kvarctípus nagy méretű folyadék- és gázzárványokat hordoz, melyek vizsgálata alapján keletkezési hőmérsékletűk leggyakrabban 230 °C körüli. Ezekkel a jelenségekkel az erdőbényei minták vizsgálatánál nem találkoztunk. Az erdőbényei kvarckristályokhoz morfológiailag legközelebb a telkibányai ércesedés telérkvarc típusa áll (Hajdú, 1987; Molnár, 1991). A telkibányai telérekben megjelenő, szorosan egymás mellé nőtt kvarckristályok azonban rendszerint nagyobb méretűek, mint az erdőbényeiek. A méreten túl további lényeges különbség az ásványok belvilágában mutatkozik: a telkibányai telérkvarc több tíz mikrométer nagyságú, folyadék+gáz összetételű zárványokat tartalmaz, míg az erdőbényei kvarc néhány mikrométer méretű, csak folyadékkal kitöltött zárványokat hordoz. A kristályok mérete és zárványainak nagysága között összefüggés nincs, mivel az erdőbényeihez hasonlóan kis méretű telkibányai kvarckristályok tartalmaznak nagy méretű folyadékzárványt is. Ezek alapján feltételezhető, hogy a zárványszövetek különbözősége genetikai különbségeket takar. A telkibányai telérkvarc a zárványok vizsgálata alapján 180-260 °C közötti hőmérsékleten keletkezett. A fenti összehasonlítás alapján feltételezzük, hogy az erdőbényei ásványképződés hidrotermás szakaszához kapcsolódó kvarc 180 °C alatt kristályosodott. A Mulató-hegyen a kvarc keletkezését megelőzte a kalcedon és a kvarcin, valamint az opál kiválása (4. ábra). A kvarc azonban megjelenik közvetlenül a szferosziderit felszínére települve is, ami arra utalhat, hogy az andezit üregrendszerében a hidrotermás oldatok kovasav-telítettsége helyről helyre változott. Konstans hőmérsékleten a forróvizes oldatokból kiváló Si02-változat minősége az oldat kovasav-tartalmának függvénye (eltekintve a pH hatásától). Adott hőmérsékleten pl. az opálra már telítetlen oldat a kalcedonra még túltelített (20. ábra). Ezen adatok összhangba hozhatók az egyes mintákban tapasztalt opál-* kalcedon (kvarcin)-*kvarc kiválási sorrenddel, tehát feltételezhető, hogy konstans hőmérsékletű, az oldhatósági viszonyoknak megfelelő kiválás történt.
