Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy Si02-ásványai (Molnár Ferenc - Takács József)

2.2.2. Májopál A kék hialit alatt települő májopál sötétbarna, kissé sárgás színű, átlátszatlan. Mikroszkóp alatt sárgásbarna színű tömeg, mely a peremein gömbös szerkezetű. A gömbök szálakból épülnek fel, a szálak a hialitba is benyomulnak. Ez a szálas rész zöldesszürke, szélein sárga. A szálak nagy kettőstörésűek, törésmutatójuk kissé nagyobb, mint az alattuk lévő tömegé. A szálak főzónajellege pozitív. Ez a szálas-bolyhos zóna feltehetően a májopál vastartalmának a hialit felé történő diffúziója során keletkezett (opál-nontronit asszociáció; Takács, 1982). 2.2.3. Fehér és sárgásbarna opál A kék hialit felszínén esetenként megfigyelhető 1-2 mm vastag fehér és sárgásbarna opál bekérgezésként közvetlenül a szferoszideritre települve is megjelenik. A fehér zóna a sárgásbarna réteg alatt van, és a szferoszideritről lepattintható. Törése egyenetlen, érdes; viszonylag könnyen porlódik. Vékonycsiszolatban barna színű, enyhén zónás jellegű. Törésmutatója kisebb a kanadabalzsaménál. Helyenként szferolitos szerkezetet mutat. Keresztezett nikolok között egyenes kioltású szálakból felépülő kör alakú metszetek és elmosódó körvonalú anizotrop szemcsék kövezetszerű halmaza látható. A fehér változatot kérgező sárgásbarna zóna kissé áttetsző, fényesebb. Felületéről 0,X mm-es, féregszerűen tekeredő nyúlványok állnak ki. A nyúlványok látszólag érdes felületű gömbökből épülnek fel. Elektronmikroszkópban azonban kitűnik, hogy ezeket a gömböket vékony lemezek halmaza alkotja (9. ábra). Ez a mikro morfológia az „opál-CT" típusra jellemző (Flörke etal., 1975). Vékonycsiszolatban színtelen és sötétbarna sávok váltakozása látható. Keresztezett nikolok között hasonló szerkezetet mutat, mint a fehér változat. A sárgásbarna kéreg a fehér változatról nem választható le. Együttes röntgendiffrakciós felvételükön szintén megjelennek a 4,1 Á és 4,3 A körüli határozott csúcsok (8. ábra), de az „opál-CT"-vel ellentétben egyéb tridimit reflexiók is észlelhetők. Ez a sajátosság az „opál-C" szerkezeti típusra jellemző (Jones & Segnit, 1971). A vizsgált anyagban kvarc is azonosítható volt a röntgendiffraktométeres felvételen. 2.2.4. Kék opál Érdekes megjelenésű az andezit üregeiben előforduló kék opál. Ez a „csöves" kalcedonkiválásra emlékeztet. A „csövek" vastagsága 0,5-1 cm körüli, hosszuk néhány cm (10. ábra).