Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy lakkolitjának kőzettani megismerése (Rózsa Péter)

cristobalit halmazává alakult. A szerzők ezt az egykori könnyenillók inhomogén eloszlásával hozzák összefüggésbe. A lakkolit kőzetéből tíz teljes kémiai elemzést végeztek, s ez — a már meglévő két másikkal együtt — lehetőséget nyújtott kőzetkémiai következtetések levonására. A SÍO2 mennyisége 63,05-67,23 % közötti. Mindegyik esetben föltűnő a minták kis MgO-tartalma (0,04-0,64 %), s a CaO viszonylag alacsony mennyisége (2,07-3,56 %). Megállapították, hogy „a petrográfiai jelleg és a kőzetkemizmus együttesen olyan kőzetet tükröz, mely egyedülállónak látszik a Tokaji-hegységben." Az ellentétek föloldásaként a „pszeudodácit" elnevezést ajánlják. Véleményük szerint az andeziteknél szokatlan kemizmus alapján a magma nem egy „ütemben" jutott végső helyére, hanem „egy közbenső állomáson lassú kontaminációval volatilokban [illókban] erősen földúsul va" jutott el jelenlegi helyzetébe. „A szubvulkáni test végső megszilárdulásakor a transzvaporizáció ezt a folyamatot csak befejezte." Kulcsár és Barta részletesen foglalkozik az újraolvadt perlites riolittufa val. Hangsúlyozzák, hogy „hazánkban egyedül itt figyelhető meg teljes bizonyossággal a riolittufának új raolvadassal járó különböző fokú átalakulása perlitszerű kőzetté." Petrográfiai vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutnak, hogy „a horzsakő eredeti megtartási állapota, szerkezete, víztartalma, s a tufában való elhelyezkedése, felületének agyagásványos vagy devitrifikált volta okozhatta a szelektív újraolvadást." £ dolgozat óta hasonló igényű kőzettani munka nem készült a területről, s az a néhány közlemény, mely érintőlegesen foglalkozott ezzel, legfeljebb alátámasztotta, vagy részleteiben pontosította megállapításait. így Rózsa (1987) az újabban nemzetközileg elfogadott — kémiai összetétel szerinti — nevezéktan alapján a dácitok között tárgyalja a kőzetet. Nagy G. (MTA Geokémiai Kutatólaboratórium) még nem publikált elektronmikroszondás vizsgálatai pedig megerősítették az olivin vasdús voltát, mely ezek szerint forsterit 28 %, fayalit 72 % összetételű. Irodalom — References Boczán B., Franyó F., Frits J., Láng S., Moldvay L., Pantó G., Rónai A. & Stefanovits P. (1966): Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. M-34. Sátoraljaújhely. MAFI kiadása, Budapest, pp. 1-199. Földvári A. (1942): Jelentés a M. Kir. Földtani Intézet Igazgatóságának rendelete értelmében Sima, Erdőbénye és Szegilong közölt az 1937. évben végzett kaolin kutatásról. MKFI Évi Jel. 1936—38-ról, (3), pp. 1245-1272. Gyarmati P. (1974): A Tokaji-hegység intermedier vulkanizmusa. MAFI Evkönyve, 58, pp. 1-248. Hoffer A. (1925): Geológiai tanulmány a Tokaji-hegységből. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Kiadv., 2 (1), pp. 1-40.