Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Révész László: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon

talán a zempléni temetőkkel rokoníthatja az abaúji honfoglalás kori leletanyagot. A leghalványabb jel sem utal arra, hogy az abaújvári földvár körzetében a X, században katonáskodó elemek laktak volna, mint láttuk azt fent Zemplén, Szabolcs, Kisvárda esetében. E tény közvetve megerősíti az abaújvári erősség XI. század elejére való keltezését, illetve valószínűsíti, hogy a X. század folyamán mint központ nem funkcionált.

30 A fentieknél alig valamivel több régészeti adat áll rendelkezésünkre a borsodi részekről. A X. századra tehető temetők zöme a Sajó alsó folyása mentén helyezkedik el. Közülük a legkiemelkedőbbek a tiszaszederkényi

31 (ma Tiszaújváros) leletek. A megmentett 4 sír egy rangos közösség építkezések során feldúlt temetőjének hírmondója, archaikus öweretekkel, melyek pária Bezdédről ismeretes. Hasonló gazdagságúak lehettek azok a sírok is, melyeket Szakáld-Mulatódombon homok bányás/ás során pusztítottak el. 30 éven át pusztították a földgyaluk a kistokaji X. századi temetőt is, melynek közel 100 sírját mentették meg. A leletek egyelőre közöletlenek, a szűkszavú előzetes jelentésekből annyi azonban kiderül: középrétegbeli temetőről van szó, mely jellegében azonban nem hasonlít a zempléni leletegyüttesekhez. A kistokajihoz hasonló típusú temető lehetett a miskolc-repülőtéri. A különböző időpontokban kiásott összesen 25 sír zöme a X. századból, egy része az ezredforduló tájáról származik.

34 A borsodi földvár közelében felbukkant leletek zöme köznépi jeüegü. s feltehetőleg hosszabb ideig használt X-XI. századi temetőket jelez (Borsod-Derékegyház, Borsod, Fő út 268., Edelény-Semmelweis út 10.). Egyedül az Edelény-Finkén talált lovas, nyílhegyekkel elhantolt harcosról állíthatjuk több-kevesebb biztonsággal, hogy a X. században került a földbe. Pontosabb képet csak a fenti lelőhelyeken végzett hitelesítő ásatások után lehetne adni az erősség környezetének honfoglalás kori történetéről. 5 A sályi Örsúr-vár környezetéből ugyancsak hiányoznak a katonai kíséret temetői (legújabban talán a Bogács határában előkerült kengyelek jeleznek üyet), bizonyítottnak tűnik azonban a váralja - település X. századi léte.

36 A zempléni 4, illetve az abaúji 2 XI. századi lelőhellyel szemben feltűnően nagy számban találunk e korból üyeneket Borsod területén: összesen 21-et. Közülük jó néhányat feltehetőleg már a X. században is használtak (Ároktő-Dongóhalom, Tiszakeszi-Szódadomb, Mezőkeresztes, Edelény-Semmelweis út). Néhány megfigyelést talán a fent bemutatott csekély borsodi leletanyag kapcsán is tehetünk. Legfontosabbnak azt vélem: az itteni középrétegbeli temetők élesen elütnek a Zemplénben, Szabolcsban megismertektől. Elvétve találkozunk lovas temetkezésekkel, kevés a szablya (összesen 3 db, egyedül Karoson ennek háromszora került elő!), s általában a harcos sír, s ami van, azokra sem jellemzőek a rangjelző tárgyak: Tarsolylemez, veretes tarsoly nincs, veretes öv is csak Tiszaszederkényben és Szakáidon l-l darab. Hiányoznak a rozettás lószerszámos női sírok is. A temetőkön belül jóval nagyobb a melléklet nélküli, vagy igen szerény melléklettel ellátott temetkezések aránya. Bizonyos jelek arra mutatnak, e temetők egy része megérhette az ezredfordulót is, mindenesetre hosszabb élettartamúak voltak, mint a zempléniek. Mindezek a jelenségek Borsod megye X. századi leleteit a jobbára még közöletlen hevesi honfoglalás kori temetőkkel rokonítják. A kimutatható X. századi ún. „köznépi" alap, a szerényebb leletanyagú középréteg, s a markáns katonáskodó réteg hiánya arra mutatnak, hogy a hevesi, borsodi közösségek részben eltérő hagyományok, rendező elvek alapján szerveződtek, mint a zempléni, szabolcsi (s talán abaúji) népesség. A fentiekből úgy vélem nyüvánvaló: megyénk területének X. századi történetéhez igen kevés, olykor csak jelzésszerű adattal rendelkezünk. A leletek véletlenszerű előkerülésén túl ennek fő oka a tervszerű kutatás hiánya. Már csak azért is fájdalmas e tény, mert mégis csak nemzeti történelmünk egyik legfontosabb, alapvető időszakáról van szó! Mindezzel együtt igen vékony jégre merészkedik, aki ebből a csekély forrásbázisból kénytelen dolgozni - hiszen a szisztematikus kutatás akár alapjaiban módosíthatja az imént elmondottakat. E régészeti adatok azonban mindezek ellenére sem hagyhatók figyelmen kívül, mert úgy vélem: mindenképp szembesíteni kell azokat történészeink hasonlóképpen szegényes, de ennek ellenére olykor nagy lélegzetű elméleteket szülő forrásaival.

3 30 Gádor J.-Nováki Gy., 1976.425-^34^ Gádor J., 1980.443-453.; GádorJ.-Nováld Gy., 1980.43-77. 31 K VéghK, 1970.86-87+KemenczeiT.-K VéghK, 1971.511. 32 K VéghK, 1970.87. 33 KemenczeiT., 1964.233.; Régészeti Füzetek Seri. No. 13.81.; Gádor J.-Heüebrandt M., 1973.601. 34 MegayG, 1956.7-21.;KemenczeiT, 1964.237.;MegayG., 1961.100-108. 35 K VéghK, 1970.79-80. 36 Bogács-Pazsagtetón szórványként került eló a frissen telepített szóló területéről 2 kengyel, egyikük vörösréz berakásos. Az adatokért a tárgyakat begyújtó S. Koos Juditnak tartozom köszönettel. Sályon a földvár alatti váralja-településről került elő díszes, palmettamintával ékesített csont zabla^oldahag.ParádiN., 1985.173-181.-MesterházyK, 1986.85-104. 37 Ároktó-Dongóhalom:MírgoyG., 1955-56.3-10..K VéghK, 1970.85-86^Tiszakeszilelőhelyről^ VéghK, 1970.85-86.; Mezőkeresztes: Kemenczei T., 1964.237. 38 Szabó J.Gy., 1983.34-51.