Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Lovász Emese: Késő avar temetőrészlet feltárása Alsózsolcán

egyeznek. Egyiknek hiányzik a csüngője. Méretek: Átm: 2,7x2 cm, Átm: 1,5x1,7 cm. Ltsz. 84.67.3.1-2., 84.67.4. (ÜL tábla 1-3.). Lyukvédő. Rombusz alakú, oldalanként 3 karélyos öntött bronz veret, l-l, egymással szemben álló, a hátlapra forrasztott szegecs szolgálta a felerősítést. Méretek: Átm: 1,1 cm. Ltsz. 84.67.5. (Hl. tábla 5.). Kisszíjvég. Öntött bronz, lapos indadíszes, kettős veret. Az indadísz keretbe foglalt S alakot formáz. Tetején két, egymással szembeforduló, lábait egymásnak támasztó stilizált állatalak látható. Hátukon három vésett rovátka van. l-l szegecs fogta össze a véreteket, és erősítette a szíjhoz, az állatalakok lábai között. Méretek: H: 3,2 cm, Sz: 1,5 cm. Ltsz. 84.67.6. (ül. tábla 6.). 6. Kisszíjvég. Öntött bronz, lapos indadíszes, kettős veret. Az indadísz keretbe foglalt S alakot formáz. Tetején két, egymással szembeforduló, lábait egymásnak támasztó, stüizált állatalak látható. Szemüket pont jelzi, hátukon 3-3 ferde rovátka van. Hasonlóan az előzőhöz, az állatok lábai között elhelyezett l-l laposfejű szegecs fogta össze a két tagot, és erősítette a szíjvéget a közé fogott bőrhöz. Törött, az egyik tagnak csak a fele van meg. Méretek: H: 3,2 cm, Sz: 1,5 cm. Ltsz. 84.67.7. (Hl. tábla 7.). Az alsózsolcai 2. számú sírból előkerült öntött bronz veretek egy részén (1. sír, 1. számú öv, un. „piskóta" alakú vereté, ugyaninnen a 2. számú öv lapos indadíszes csuklós csüngői) a hátlapon, a bronz által megőrzött szövetmintát figyeltünk meg. A szövetlenyomat benne van az öntvényben, és azonos módon ismétlődik az előlapjukon kisebb-nagyobb eltéréseket mutató véreteknél. A tapasztaltak kitűnő példái a László Gyula által leírt, un. viaszveszejtéses „sorozatgyártásnak". A viaszveszejtéses eljárás az ókor nagy találmánya volt, melyet az avar (és talán már a germán) ötvösök fejlesztettek tovább. Az eljárás előnye az volt, hogy nem kellett újramintázni a veret bonyolult rajzát, csak kijavítani. Ezt pedig csak a látható pozitívban tehették meg. Ezen eljárás ismeretében oldhatók fel azok az ellentmondások, melyek a teljesen hasonló veretek vizsgálatakor keletkeznek. Az alsózsolcai veretek esetében az apró áttörések száma, a lapos indadísz kisebb eltérései a viaszplasztika kiigazításakor keletkeztek. Az Alsózsolca-Tósoron előkerült késő avar temetőrészlet újabb adattal gyarapította ismereteinket megyénk avarkoráról. A Herman Ottó Múzeum avarkori leleteit K. Végh Katalin gyűjtötte össze és dolgozta fel.

4 Térképre helyezve az akkor rendelkezésre álló adatokat, valóban igazolva látszott a megállapítás, mely szerint megyénk területét a kora avarok egyáltalán nem szállták meg, az előkerült leletek a VII. században feltűnt, késő avarkorhoz kapcsolhatók.

5 A kora avarkori leletek egyébként csak szórványokban mutathatók ki más területen is, az un. Csörsz árkon kívül, azaz a szarmata sánctól északra.

6 Kovrig Dona, az avar megszállást elemző elterjedési térképén is fehér foltként jelentkezik területünk. A K. Végh Katalin által készített térképet kiegészítettük az újabb leletekkel, és az általa megállapítottakkal az új adatok tükrében is egyet kell értenünk. A Kárpát-medence keleti felét birtokló gepidákat legyőzve az avar nép nem szállta meg azonnal a legyőzöttek országát. A Tisza középső szakaszánál lezajlott csata után az avar harcosok a Körös-Maros torkolatánál tisztították meg a Tisza vidéket, erre utal a gepida falvak teljes pusztulása: egynek sincs folytatása a továbbiakban. Az sem véletlen, hogy a gazdag, kora avar leletek is ezen a területen sűrűsödnek. „A továbbra is dél felé tekintő és vágyakozó avar hatalom számára érdektelen volt a Kárpát-medence északi harmada. A szarmata sánc volt a megszállási terület határa. Az ezen túli erdősávot később is a folyóvölgyeken fölfelé szállták meg."

8 Az avar megszállás menetében az észak felé vivő, egykori római kereskedelmi útnak is szerepe lehetett. Aquincumból Hatvanon át, nagyjából Miskolc irányában vezetett egy fontos út, ebből ágazott le a Sajó és a Hernád völgyén fölfelé vezető út is. A római kereskedők nyomait őrzik a sűrűn előforduló terra sigülata leletek: Mezőkövesd, Nyékládháza (közöletlen, a szerző ásatása),

9 Kistokaj, Felsőzsolca, Miskolc-Sötétkapu, Miskolc, Szirma-Sajópart, Szirmabesenyő-Sajópart stb. lelőhelyekről.

10 A római utak szerepe a Dunántúl megszállásában bizonyítottnak tekinthető: A Körös-Maros-Tisza szög megszállása után, a Tiszát és a Dunát összekötő római úton haladva Lugio (Dunaszekcső)-nél átkelve a Dunán, haladtak a kora avar „honfoglalók" a folyóvölgyeken.

11 2 Szövet- és bőrmaradványt, melyek a ruházat részei voltak, is találtunk a sírban, hozzározsdásodva a fémekhez. 3 László Gy., 1970.78. 4 K Végh K, 1968.47-66.

1. XDC t. 5 K Végh K., 1968.48.1. kép 6 Szabó János Gy., 1968. 7 Kovrigl, 1955.31.1. kép 8 Erdély története, 165. 9 HOM gyűjteményében, 198 5. évi ásatás anyaga, leltározatlan. 10 GablerD., 1968. 11 Korvigl, 1955.