Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
S. Koós Judit: Miskolc és környékének korai és középső bronzkora
ugyanis feltételezésünk szerint a rendelkezésünkre álló leletanyagban nyomon követhetjük a füzesabonyi kultúra életének több fázisát. Ezek éles elkülönítésére nem vállalkozhatunk, ismerve lehetőségeink korlátait, csak az egyes darabok, sírmellékletek elhelyezésére a korszakon belül. Az emődi temetőrészlet sírjai között ugyan nem találtunk korai füzesabonyira emlékeztető formákat, de a helyszíni szemle során begyűjtött anyagban igen. Ugy véljük, hogy a 3. kép 4-5. számú korsói esetleg ide sorolhatók. A két edény jószerével teljesen egyforma, a különbség csak annyi, hogy a kisebbet díszítő lapos bütyköket nem övezték bekarcolásokkal úgy, mint a nagyot. A korsók formai előzményeit minden bizonnyal a hatvani kultúrában kereshetjük. Az élesen kihajlo nyakperem, a tölcséres nyak megtalálható a kultúra jellegzetes edénytípusain. 51 Az edények testét díszítő függőleges, mély bekarcolások, a kerek, lapos, árkolt bütykök egyaránt kedveltek a füzesabonyi kultúra fazekasságában. Bóna az ilyen típusú bütyökdíszeket az általa felállított kronológia „A" fázisában megjelenő motívumként említi. 5 Egy-egy formai, valamint díszítésben elem hasonlóságát véljük felfedezni a tiszapalkonyai 2. sír 5., 8. és 9. számú bögréin, illetve korsóján, melyeket Kovács T. a kultúra idősebb emlékei közé sorol A geleji temető egyik kis korsója is megemlítendő a párhuzamok sorában. 54 Az ásató a leletanyag értékelésekor a kihajlo peremű kis korsók csoportjába helyezi és hozzáfűzi, hogy az Uyen formák fellelhetők a kultúra korai fázisában is, különösen kannelurával és egyszerű bütyökkel díszítve. A leggyakrabban előforduló nyakkiképzés a tölcséres, míg a középső fázisban a kihajlo perem és az ívelt nyak válik kedveltté. 55 Ugyancsak itt említjük meg a mezőkeresztesi 1. lelőhely korsóját (4. kép 1.), mely szinte azonos az előbbiekkel Különbség csupán annyi, hogy nem bevésések, hanem árkolások díszítik. Formai és talán díszítésben* párhuzamát a megy aszói temető 138. sírjából ismerjük. 6 Bóna a. szélesen lefutó, függőleges kannelurázást, mint új díszítőelemet említi, s a ,3" fázis jellemzőihez sorolja. A füzesabonyi kultúra jellegzetes táltípusa a behúzott peremű (4. kép 2.), melyet félkörívek díszítenek. Ez a fajta díszítésmód a hatvani kultúrából eredeztethető, s a füzesabonyi kultúra idősebb darabjain fedezhető fel 58 A hatvani kultúra három fő táltípusa közül a behúzott peremű, bemélyített díszű a harmadik, amely a kultúra legkésőbbi időszakában és nagyon ritkán jelentkező variáció, s főképp a füzesabonyi kultúra jellemzője. Minden bizonnyal az előzőekhez hasonló annak a behúzott peremű, árkolt díszű tálnak a töredéke is, amely Ernődön került felszínre (2. kép 10.). Vizsoly-Barát dűlő csontvázas sírjának két korsója formailag csaknem azonos a fentiekben ismertetett emődi és mezőkeresztesi darabokkal (5. kép 4., 7.). Eltérés mutatkozik abban, hogy az edények testét ferde kannelurázás díszíti A hernádkaki temető 9. síriának mellékletei között véltük felfedezni párhuzamukat, valamint a megy aszói temető néhány edényében. 6 A lelőhely behúzott peremű tálja (5. kép 6.) girlandszerűen árkolt, hegyes bütyökdíszeivel hasonlít a mezőkeresztesi 1. sz. lelőhely táljához (4. kép 2.). Érdekes, szögletes formájú, átfúrt fülének mását egy Füzesabony-Nagyhalomról előkerült tálon láthattuk. A Vizsoly-Gépállomáson napvilágra került sír edényei figyelemreméltóak (6. kép 1-6.). Az élesen kihajlo peremű, hosszú, tölcséres nyakú, alsó harmadában nyomott gömbtestű korsó hasát besimítások, apró bütykök díszítik. Formára, díszítésre szinte teljesen megegyezik a Hatvan-Strázsahegyről ismert korsóval, amelyiknek azonban gömbösebb a hasa, rövidebb a nyaka. Ez a Kalicz által 8as típusba sorolt edény a hatvani kultúra késői időszakának emléke. 63 A sír behúzott peremű tálja (6. kép 1.) futó spirálmotívumának eredetével, elterjedésével e helyütt nem kívánunk foglalkozni, mivel a témát már többen, részletesen kidolgozták előttünk. Kevés ily módon díszített tálat sorakoztathatunk fel, s ezek a következők: Hernádkak 71. és 96. sírok táljai, Rétközberencs, Bodrogszerdahely 1938-as ásatási anyagából, valamint Tiszafüred-Asotthalom telepfeltárásából egy darab. 51 KaliczN., l96SAS0-lS\.;KovácsT., 1984a.239. 52 Äfrw/.i.m.l52. 53 Kovács T., 1979.68. 54 KemenczeiT. i.m.XII.t.6. 55 KemenczeiT.i.m.33. 56 Bóna /. k m. 157. t. 20,176. t. 8. A Magyar Nemzeti Múzeumban lehetőségünk nyílt betekinteni az anyagba, így az eddig említett korsókhoz párhuzamként említhetjük a következőket: MNM Ltsz 1.952.353,1.952.190, valamint formai hasonlóság áll fenn: 1.952.169. 57 &ínű/.i.m.l52. 58 Bóna I. i. m. 152.; Kovács T., 1979.64.;Kovács T., 1984a. 239. 59 KaliczN., 1984.197. 60 MNM Ltsz. 1.952.107.1, 1.952.321, bár ezeknek kicsit hosszabb a nyakuk és nem annyira élesen kihajlo a peremük, valamint 1.952.178,1.952217. 61 MNM Ltsz. 53.409.45. Egészen enyhén kihajlik a tál pereme. 62 KaliczN., 19.XCffl.t. 11. 63 &ifícziV:i.m.l52,168. 64 Vladárl, 1973.269-340.;£afíczAr, 1970.23-3 \.\Èalkovsky,P. 1980.287-308.; KovácsT., 1982a. 160-161 Kovács T., 1984a. 292-294. - a teljesség igénye nélkül. 65 Äi/uj/.i.m.l60.t.5-6,162.t.l^ÄuÄczAr, I970.2.t. S^Kovács T., 1982a. 3.1^7, 8.kép.
