Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez
Fenéktöredék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt, vastag falú, kívül erősen kormos. Bekarcolt vonalak díszítik. Kályhaszem(?) Átm: 11,3 cm. XTV-XV. sz. Ltsz. 86.13.523. 1985-ben a belváros 12 pontján folyt régészeti feltárás. A fentebb említett lelőhelyeken kívül kutatóárkokat húztak a Széchenyi utca 14., 18., 20. és a 24. számú házak udvarán. Ezek azonban régészeti szempontból eredménytelenek voltak. Ez a kutatás megerősítette és kibővítette az 1955-ben végzett ásatás eredményeit. Eddigi adataink azt mutatják, hogy Miskolc falu már a XI. században fennállt. A település az egész Árpád-koron át megőrizte falusias jeüegét, a feltárt házak típusai és a belőlük előkerült leletek megegyeznek az ország számos pontján feltárt Árpád-kori falvakban előkerültekkel. Mai tudásunk szerint e település központja a Rákóczi utca és a Széchenyi utca találkozásánál lehetett, itt több rétegben tárták fel az e korszakból származó épületeket. Az a tény, hogy viszonylag kis területen több egymásra épült házat lehetett megfigyelni, nemcsak az épületek romlandó anyagára, hanem a település behatárolt voltára is utal. Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy az Árpád-kori falu a mai Szabadság tértől a Rákóczi utca, Széchenyi utca kereszteződéséig, vagy a Széchenyi utca ennél valamivel keletebbi pontjáig terjedt (VI. ábra). E falu temploma lehetett a mai avasi templom elődje, amely már a XII. században fennállt. 9 Az említett területen mindehol megtalálhatjuk az Árpád-kori településre utaló, elsősorban kerámia leleteket, a feltárt objektumok azonban és a szórványos leletek többsége is, a Széchenyi utcával párhuzamos területeken kerül elő. Mindez azt bizonyítja, hogy ezen a területen állhattak a házak, a Szinva felé a kertek, porták helyezkedhettek el. E településszerkezetet őrizte meg tulajdonképpen Miskolc belvárosa mind a mai napig. Egyelőre nincsenek régészeti adataink arról, hogy az Árpád-korban a falu átnyúlt-e a Széchenyi utca É-i oldalára is. A színháznál feltárt objektumok azonban azt bizonyítják, hogy a XTV-XV. században már oda is kiterjeszkedett a település. 90 Eltekintve a fentebb említett kőfalmaradvány írásos forrásokkal történő azonosítási kísérletétől, Miskolc késő középkori történetének kutatásához nincsenek régészeti adataink. így ebben a témakörben merészség lenne bármit is állítanunk. Feltehetőleg több eredményt hozna az e korszakból származó írásos források tanulmányozása, amely azonban nem lehet e munka feladata. A belváros rekonstrukciós munkálatai ma is folynak, egyelőre csak a Széchenyi utca D-i oldalát érintik, és pillanatnyilag még nem haladták túl az 1985-ös ásatás legkeletibb pontját, a Széchenyi utca 24. számú házat. Reméljük, hogy a városrendezési tervek kiterjednek a belváros más pontjaira is, és ekkor mód nyüik a további régészeti kutatásokra. 89 Megay G., 1970.138. 90 Az írásos források elemzése alapján hasonló eredményre jut Marjalaki Kiss L. is: Marjalaki Kiss L., 1966.17-20.
