Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez

Peremtöredék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, simított, kézzel formált, kihajló. Több sorban bekarcolt hegyes hullámvonalak díszítik. Átm: 9,4 cm. IX-X. sz, Ltsz. 6628.1062. Peremtöredék Barnásszürke, homokkal soványított, jól iszapolt, simított, kézzel formált, erősen kihajlo, tagolt. Nyakán bekarcolt hullámvonal alatt széles, sekély hornyolatok. Átm: 9,7 cm. XI-XII. sz. Ltsz. 6628.1078. Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, kézi korongon készült, nyaka magas, pereme enyhén kihajlik. Bekarcolt csigavonal díszíti. Átm: 10,7 cm. XI-XII. sz. Ltsz. 6628.1078. Oldaltöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, simított, kézzel formált. Bekarcolt hullám és egyenes vonal díszíti Átm: 6 cm. IX-X. sz. Ltsz. 6628.1080. A fentebb említett nehézségek miatt azonban ezeket a IX-X. századi leleteket sem tudjuk objektumokhoz kötni, noha a település e korszakából a cseréptöredékeken kívül egy edény is előkerült (18. kép). Fazék. Szürkésbarna, homokkal soványított, jól iszapolt, simított, kézi korongon készült. Pereme enyhén kihajlik, tagolt Nyakán bekarcolt hegyes hullámvonal, alatta csigavonal díszíti. A fenék és az oldal összeillesztése jól látszik. Kereszt alakú fenékbélyege van. M: 192 cm, Szá: 13,6 cm, Fá: 9,5 cm. X-XI. sz. Ltsz. 6628236. A lelőhely az 1964-65-ös ásatás előtt is ismert volt, több alkalommal kerültek be innen leletek a Herman Ottó Múzeumba (14. kép 1-2., 19. kép).

65 Peremtöredék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, simított, kézi korongon készült jól kiégetett enyhén kihajlo, tagolt Bekarcolt hullám- és csigavonal díszíti. Átm: 15 cm. XII-XÏII. sz. Ltsz. 55.8.1. Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, vastag falú, kézzel formált kihajlo. Fésűsen bekarcolt hullám és egyenes vonalak díszítik. Átm: 9 cm. IX-X. sz. Ltsz. 55.82. Edénytöredék. Vörös, szemcsés homokkal soványított rosszul iszapolt, érdes felületű, kézi korongon készült, nagyméretű fazék töredéke. Pereme enyhén behúzott, belül mélyedés a fedő számára. Nyakán körömbenyomásos díszítés. Átm: 21 cm. XI-XII. sz. Ltsz. 53.1111.3. Összevetve az ásatási helyszínrajzot (HL ábra) a kéziratos

66 és modern térképekkel, valamint a BorsodAbaúj-Zemplén megyében végzett földrajzinév gyűjtés

6 eredményeivel, megállapíthatjuk, hogy a SzirmaSóskás lelőhelyen föltárt kora Árpád-kori település Jenke, oklevélben említett faluval azonosítható. Az ásatást megelőző leletbejelentések egy része így is nevezi a lelőhelyet (ójenke puszta, ójenke puszta-Sajópart vízmosás, Szirma ha tára-ójenke puszta stb.). Jenkét 1320 körül említi először oklevél, ekkor megyei ügyekben eljáró nemesek nevében olvashatjuk. A késő középkorban a tapolcai apátság birtokaként többször szerepei

69 Az ásatáson előkerült leletanyag tanúsága szerint azonban a falu már a IX-X. században is létezett. Nagy kár, hogy sem az ebből, sem az Árpád-kor későbbi évszázadaiból származó objektumokat nem lehet elkülöníteni a császárkoriaktól. Borsod megyében ugyanis kevés középkori falufeltárást végeztek, és ennek következtében igen keveset tudunk a vidék épülettípusairól, akár a földfelszínen álltak, akár a földbe ásták őket.

70 A Szirma-Sóskáson előkerült érdekes leletanyagból ítélve az Árpád-kori falvakról alkotott képünk értékes adatokkal gazdagodhatott volna. Az ásatáson nem került elő késő középkori leletanyag. Ez természetesen lehet véletlen is, de könnyen elképzelhető az is, hogy az oklevelekben szereplő késő középkori falu valamüyen okból, talán éppen a Sajó állandó áradásai miatt, odébbköltözött Ezt látszik igazolni a térképek adatai is. A Jenke helynév ma is két terület neveként, Jenke tanya, és Jenke puszta alakban él, amelyek mintegy 3-3,5 km-re vannak egymástól. Valószínűleg erre utalhat az ójenke elnevezés is. Mint említettük, az 1964 1965-ös leletmentő ásatás az után indult meg, hogy a területről szlávnak tartott urnasírokat jelentettek a múzeumnak. A bejelentés tárgyául szolgáló urna azonban nem szerepel a Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményében, de nem találjuk nyomát a régészeti adattárban sem. A lelőhelyet bejelentő Korona Róbert régészeti gyűjteménye, ületve feltehetőleg annak egy része a közelmúlt65 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 53.111 U„ 3, 55.8.1-2., 58.64.1-6, 58.67.5, 58.72.1. 66 Borsod Megyei Levéltár T. 13271-2. 67 Magyarország földrajzinév-tára IL Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Bp. 1980. 68 Györffy Gy., 1963.778. 69 CsánldD., 1890.

1.173, 192. 70 WotfM., 1989. vonatkozó irodalommal.