Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez

szolgáló személynévben olyan orrhangú magánhangzó őrződött meg, amely a szláv nyelvből a X-XI. század határán eltűnt. Kniezsa véleménye szerint tehát ez a helynév vegyes szláv-magyar lakosságú területen képződött a X-XI. század fordulóján.

34 Az államalapítás korában a borsodi földvár mint megyeszékhely köré is megszervezték a várbirtokok rendszerét. A XDX századi adatokból 25 üyen településre következtethetünk. A várbirtokok egy része a Tisza síkságán, más része a Sajó völgyében, harmadik része pedig közvetlenül a borsodi földvár körül helyezkedett el.

35 A Tisza síkságán a X-XI. század fordulóján feltétlenül számolnunk keU egy jelentékeny besenyő lakosság betelepedésével is. Erről történeti çs nyelvészeti adataink egyaránt szólnak. Régészeti emlékanyagunk elkülönítésére már történt kísérlet.

3 Valószínűleg az államalapítás korában lezajlott tudatos telepítő tevékenység emlékét őrzi a borsodi földvár közelében lévő besenyő (ma Ládbesenyő) településnév is. Borsod megyében azonban a X-XII. században a várszervezeten kívül egy másik, a megyeszervezetet talán meg is előző szervezet létét is fel keU tételeznünk. Az észak-borsodi vasvidéken, amely a Sajó középső, a Rima és a Bódva torkolata közé eső szakaszának két oldalán terül el, a rendszeres régészeti, nyelvészeti és történeti kutatás mintegy 5000 km -es területen valószínűsíti a korai, X-XII. századi vaskohászat meglétét. Ekkora kiterjedésű, intenzív vastermelés semmiképpen sem lehetett csak a helyi lakosság ügye. A témával foglalkozó kutatás valószínűleg joggal feltételezi, hogy a kialakuló államszervezet valamüyen módon biztosította magának a vastermelés ellenőrzését és irányítását ezen a területen. A vastermelés korai adminisztratív központjának azt a Vasvárat tekintik, amelynek neve ma is él Vasvár puszta alakban Ózd területén, a Hangony völgyében. A Vasvár helynév és maga a település létrejöttét a X. századra teszik. Az észak-borsodi vasvidéken a vaskohászat a XII XIII. század fordulóján megszűnik, ennek valószínűleg az az oka, hogy ebben az időben kezdődik a Gömör-Szepesi Érchegység vasban jóval gazdagabb lelőhelyeinek kiaknázása. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Borsod megye a X-XI. században az ország sűrűn betelepült területei közé tartozott. Központja a borsodi földvár, fontos, az országból kivezető hadiút mellett állt. A megye határvármegye volt, a XI. századi gyepűvonal nem sokkal Borsod vonalától É-ra húzódhatott. A magyarság a Sajó középső völgyében jelentékeny szláv lakosságot talált, akik azonban az Árpád-kor végére beolvadtak a magyarságba. A X-XI. században a megye déli részén besenyő néptöredékek telepedtek meg, akiknek emlékét a helyneveken kívül történeti adatok is megőrizték. Miskolc nevét Anonymus említi először Gestájában,

40 azt írván róla, hogy földjét Bors vezér apjának, Böngérnek adományozta Árpát Ennek alapján a korábbi történetírás Bors vezértől származtatta a Miskolc földjét a XIII. század folyamán birtokló Miskolc nemzetséget. Ezzel szemben Györffy György úgy vélekedik, hogy a nemzetség a XI. században élt ős nevét viseli, Miskolc város névadója első birtokosa, a Szent István korában élt Miskolc lehetett. Ennek következtében a Miskolc helynév sem lehet XI. századnál korábbi

41 Miskolc honfoglalás- és kora Árpád-kori szerepéről, jelentőségéről Anonymus bizonytalan adatán kívül más történeti forrás nem beszél. A város területén előkerült honfoglalás kori temetők azonban kétségtelenné teszik, hogy a magyarság birtokba vette földjét (L ábra). A Miskolc földjén a X-XI. században élt magyarság emlékének tekinthetjük a Görömbölyön talált palackot. A palack a görömbölyi Tanácsháza előtt, attól K-re, mintegy 120 cm mélységből került elő. Mellette medence- és lábszárcsontok, valamint több égett agyagdarab feküdt (1. kép).

42 Palack. Barna, apró kaviccsal soványított, durván iszapolt érdes felületű, kézzel formált, asszimetríkus. Nyakán körbefutó bekarcolt csigavonalak, pereme letörött. Alját utólag dolgozták a testhez, és ennek nyomai jól látszanak. Egyik oldalán erősen kormos. Fenékbélyege: egy nagyobb téglalapban egy kisebb, ebben kereszt. M: 16,5 cm, Fá: 9,5 cm, Szá: 5,2 cm. X-XL sz. Ltsz. 62.68.1. Hasonló palackot a halimbai temető 425. sírjában találtak Ez a sír a temető íl. periódusába tartozik, az ásató a X-XI. század fordulójára keltezi, a belőle előkerült palackot avar-szláv hagyományokat őrző fazekasterméknek tekinti.

4 A halimbai analógia alapján feltételezhetjük, hogy Görömbölyön is egy nagyobb temető sírját bolygatta meg a földmunka, bár az elmondottakon kívül más lelet nem került elő. A temető kiterjedésére, ületve a hozzátartozó település elhelyezkedésére, nagyságára vonatkozóan egyelőre nem rendelkezünk adatokkal 34 Kniezsa /., 1938. H. 372. 35 GyörffyGy., 1963.741.skk. 36 Kniezsa L, 1938.436-439. 37 AfagyÁ, 1969.129-153. 38 Heckenast-NováJá-Vastagh-Zoltay, 1968.147. skk. 39 Heckenast-Nováki-Vastagh-Zoltay, 1968.151. 40 Anonymus 1977.31. 41 GyörffyGy., 1963.789. 42 HOM Régészeti Adattára 1062-74. 43 Gy. Török, 1962.58.