Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Révész László: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon

tartás azonos vonásai (pl. a hegyével a koponya felé néző, az elhunyt bal karjához helyezett szablya) igen szoros kapcsolatokat tételeznek fel köztük. Úgy vélem tehát, e zempléni, szabolcsi temetőkben valamely törzsfő vagy fejedelem katonai kíséretének tagjai, azok kisebb-nagyobb rangú vezetői és családtagjaik, házi szolgáik nyugodhattak. Életükben elsődleges feladatuk a katonáskodás lehetett, gazdasági alapjuk pedig a Bodrogköz, Taktaköz, Rétköz dús füvű ártéri legelőihez kapcsolódó nagyállattartás volt. Feltűnő, hogy Zemplén területén nem ismerünk egyetlen X. századi köznépi temetőt sem, de még a XI. századi töredékek (Szomotor, Sárazsadány, Szerencs, Tiszalúc)

19 is inkább a század második felére keltezhetők. E tény véleményem szerint nem magyarázható a kutatás hiányosságaival, a leletek előkerülésének esetlegességével. Nem tudok egyezni azzal a nézettel sem, mely a Kárpát-medence más részein is előkerült rangos középréteget a közelükben talált köznéppel „tartatja el". (Pl. Orosháza környéke, de tágabb vidékünkön Bash alom esetében is.) E köznépi temetőtöredékek ugyanis javarészt XI. századiak, s hogy e lelőhelyeknek fel nem tárt X. századi részei is lennének, jelenleg nem tekinthető többnek puszta feltételezésnél. E két fő temetőtípus mögött talán inkább életmódbeli eltérést sejthetünk, annál is inkább, mert az ún. rangos középrétegbeli temetőknek is megvan a saját szolgarétege. De minden bizonnyal - talán az előkelő vezetők kivételével - a gazdálkodás mindennapjaiban részt vettek az egyszerű harcosok is. Zemplén megye honfoglalás kori temetői három nagyobb tömbbe rendeződnek. A Bodrogköz keleti részén lévők (Ágcsernyő, Kisdobra, Zemplénagárd, Bély) feltehetően ahhoz a körhöz tartoznak, melyet a Tisza bal partján Bezdéd, Eperjeske, Tuzsér fémjelez,

23 egykori, központja pedig Kisvárda lehetett. 4 A következő csoport központja Zemplén lehetett, s ide sorolhatók a sárospataki, alsóberecki, karosi, bodrogszerdahelyi, bodrogvécsi, nagykövesdi és talán a szinyéri leletek. A dél-zempléni temetők (Tiszatardos, Tarcal, Mezőzombor, Szerencs, valamint Kenézlő és Zalkod) népességének uralmi központja Szabolcson feltételezhető.

26 Végezetül emlékeztetni szeretnénk még két lényeges jelenségre: Kutatásunk - legutóbb Kovács László révén - már régebben rámutatott arra a tényre: a Kárpát-medence honfoglalás kori dirhemleleteinek közel 50%-a a Bodrogköz területéről származik.

2 Történeti szempontból nem kevésbé lényeges az a megfigyelés, miszerint a fejedelmi család nevéből képzett helynevek teljességgel, a törzsnévi helynevek néhány kivételtől eltekintve hiányoznak Zemplén megye területéről. Szabolcsban ezzel szemben mindkettő szép számmal fellelhető, s talán ez indította történészeink - de még régészeink jó részét is - arra, hogy e két területet egymástól elválasztva tárgyalják. Míg a szabolcsi részek helyet kaptak pl. a feltételezett Dukátusban,

2 Zemplén megye területének odasorolása szinte fel sem merült. A történeti adatokkal eUentétben a régészeti leletek arra mutatnak, hogy e két terület a X. század első felében igen szoros kapcsolatban állott egymással, temetőik jellege, népességük viselete szinte azonos. Amüyen szép számmal ismerünk Zemplénből honfoglalás kori lelőhelyeket, olyan szegényesek adataink Abaúj megye területéről. A mindössze négy, X. századinak tartható lelőhely közül Aszaló, Hejce leletei szórványok, Monajon őskori halomba ásott szablyás, tegezés, lószerszámos sír került elő. Jellemző, hogy a legnagyobb sírszámú „temetőrészietet" a két szikszói lovas, szablyás, ületve lószerszámos sír képviseli. 9 Elemzéséhez ez az igen gyér leletanyag nem elegendő, csupán azt a tényt rögzíthetjük: A honfoglaló magyarság megszállta a Hernád-völgy alsó részét is. Figyelemre méltó azonban az a tény, hogy a négy lelet közül háromban előfordul a szablya, ez a X. századi magyarságnál nem túl gyakori fegyver. Ez a nagyon halvány adat 19 Szerencse VéghK-KemenczeiT., 1969.509.;Sárazsadány:Aű/iczM, 1958.131.;Szomotor

Pastor, J. 1955.276-285^ Tiszàlûc-.KovâcsL., 1986.218-223. 20 DienesL, 1961.95-19b:,Dienes I., 1965.136-174. 21 A Tiszaeszlár-Bashalom I. és H. rangos temetők szomszédságában lévő, Dienes I. szerint azok szolgáltató népének tekinthető csengősparti köznépi temetőből mindeddig csak XI. századi, annak is inkább a második felére datálható sírok kerültek elő: Kovalovszki ]., 1980.48-52. 22 Ágcsernyő: Pasíor,J. 1952.487.; Kisdóbr&: DókusGy., 1900.52-61.; Zemplénagárd: HampelJ., 1907.100.; Dongó Gy., 1901. 30.;Bély:£;ù7KT,/. 1960.192. 23 Bezdéd:/<&ű A., 1896.385-409.; Eperjeske: KissL., 1920-22.42-55.; Tuzsér. Jósa A., 1900.214-224. 24 DienesL, 1961. l20.;Dienes L, 1964.81. 25 Valter I., 1974.29.; Egyes adatok arra utalnak, hogy az Alsóberecki lelőhellyel számontartott 4 kengyel és egy csikózabla Karosról származik valójában. 26 DienesL, 1964.81.; az eddig még nem idézett lelőhelyek: Tiszatará^ 1962.80.; Szerencs: DienesL, 1973.213-214.;Zalkod:/<fcűA, 1914.178.; Kiss L., 1933-34.217-218. 27 Fomin, A. V.-Kovács L, 1987.60-66. 28 Györffy Gy., 1959.36-44.; Györffy Gy., 1970.191 -242. 29 Aszaló: Jósa A., 1914.172. Jósa A. csak azt említi, hogy egy szablya előkerüléséről van tudomása az említett lelőhelyről, melyről semmi közelebbit nem tudunk. Hejce: HampelJ., 1898.278. A két kengyel előkerüléséről közelebbit nem tudunk. Monaj: Csorna J, 1887. 60-65. AFehér G.-ÉryK-KralovánszkyA., 1962.64., 854. sorszám alatt említett Rásonysápberencs lelőhely azonos a fent említett monaji lelőhellyel: Uo. 54., 686. sorszám: Szikszó: B. Heilebrandt M.-Simán K, 1980.95.; Wolf Mária közületien ásatása. A fentieken kívül Alsódobszáról ismerünk két szórvány S végű hajkarikát: Fehér G.-Éry K-KralovánszkyA., 1962.20.; valamint Hernádkércsről egy fonott bronz nyakperecet: K VéghK, 1970.80.