Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

B. Hellebrandt Magdolna: Miskolc kelta kora

FÜGGELÉK „Cotinus" pénzek A sánc régészeti leleteire az újabb korban akkor irányult nagyobb figyelem, amikor a XLX. század közepén többszáz darabot számláló ezüst éremlelet került elő. Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében, és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán hadjáratot követően,

90 utánozták a forgalomban levő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög véreteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták saját régebbi vereteiket kezdték másolni.

91 A prototípust általában EL Fülöp (i. e. 359-336.) tetradrachmái jelentették, s filippeusoknak nevezzük őket. A föníciai pénzlábnak, a 14,5 gramm súlynak felelnek meg, anyaguk többnyire ezüst, a lapkát öntötték, a képet verték a pénzre. Az előlapon babérkoszorús, szakállas Zeus-fej, a hátlapon az olympiai győzelmi lovas látható, vagy a makedón királyi lovas, s felette az eredetin görög betűs felirat. Ez az ábrázolás az utánzások során, és a görög feliratot nem értő, kevéssé képzett ötvösök munkájaként felbomlott a területünkön élt keltáknál, akiket név szerint a „cotinus" törzzsel azonosíthatunk, bár lokalizálásuk bizonytalan. A pénzek előlapján (avers) csak egy gömb van, ez a sajátosság megtalálható a galloknál, az El usa tes, Morini és Britanni törzseknél és a boioknál is.

92 A hátlapon (revers) viszont a ló és lovas egyes részei mint önálló, de értelmét vesztett motívumok szerepelnek. Megfigyelhető, hogy a lapka egyre kisebb lesz, s a pecsételő ezzel a kisebbedéssel nem tart lépést. A numizmatikában az ún. „cotinus" pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye,

93 lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam folyók völgye Nagybesztercéig.

94 A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapujtő, Pilin, Karancshegy. Déli befolyás látható a következőknél: Lovassal Gömbbel Dess. 277. Dess. 278-9. Dess. 799. = Dess. 1189. Dess. 1188. Dess. 1190. Dess. 282. Pink 353. Pink 354. Pink 355. Pink 356. Pink 357. Lapujtő Vác Sopron Diósgyőr Óhuta 95 Jellegzetes a ló gyeplővel, két nagy lelet ismert, az óhutai és a nagybesztercei. Az egyik keveréklelet Óhutáról származik (erre már utaltunk), s 1846 táján került elő, 367 darab ezüst pénzt tartalmazott, s a Windisch-Grätz gyűjteménybe került Bécsbe. A másik jelentősebb leletet Nagybesztercén találták, s Göhl Ödön publikálta. Kagylóstaterok is voltak az együttesben, de ezek inkább emlékeztetnek a Lengyelországban és Hollandiában találtakra, mint a boiokra, írta Pink, s szerinte i. e. 60 körül lehettek forgalomban. Ide tartozik még: NK 1911.2^. ábra 15 db ldb NK 1904.6. Pink 358. Nagybeszterce Óhuta Stradonitz 90 Mócsy A, 1966.

93.;Ä HeüebrandtM., 1990. (nyomdában);Pofen2, H. 1982.27-222.; Szabó M., 1983.43-56. 91 GohlÖ.,NK 1915.81-88. 92 GohlÖ., NK 1903.31. 93 Pink,K 1939.86-88. 94 LeszihA,NK 1904.;Ibid. 1908.97-101. 95 GrófDessewfíyM., 1910. 96 Göhl O., NK 1904.4-8. Helyesbítés a 45. oldalon. 5. lapon térkép. Göhl foglalta össze az e típusú leleteket, ugyanis Pink hivatkozott a NK 1908.97. lap 1. ábrájára, de ez utóbbi térkép a terület kelta lelőhelyeit általában tartalmazza, tehát nem csak a pénzekét. Pink előkerülésnek 1846-ot írt, lásd i. m. 86. oldal. 97 Göhl Ö., Arch. Ért. 1900.224-241. Lásd 9. jegyzet Göhl 4-7.