Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

B. Hellebrandt Magdolna: Miskolc kelta kora

pen, valamint a D-DK-i szelvényrészben paticsos foltok voltak. Paticsrögökből álló foltok több helyen fordultak elő. A szelvényben a cserepek, csontok között előkerült egy vasércdarab is. A szelvény É-Ny-i negyedében előkerült egy bevágásokkal díszített orsógomb fél darabja. Találtak még vas rögöt két darabban, s 50 cm átmérőjű területen több vas pántot, ezen felül volt még vasdarab és üreges vas tárgy két darabban, vas pántok, s vas lemez, mely utóbbi eszköz markolatát is boríthatta. A szelvény D-Ny-i negyedében orsógombot és fenőkövet is találtak. A szelvény D-K-i negyedében középkori széleslevelű nyílcsúcs került elő. Csaknem összefüggő paticsfoltót is találtak, volt amelyiknek átmérője a 100 cm-t is elérte. Négyszögletes felületen edénytöredékeket tártak fel, s ez a négyszög kövek bemélyedése által rajzolódott ki. Párducz feltételezte, hogy ház volt A „ház"-on belül 14 cm mélyen kőbaltát találtak. A cserepeken kívül 30 cm átmérőjű fél malomkövet, s több csomó cserepet tártak fel Kibontottak egy 30x20 cm átmérőjű, 15+45 cm mély gödröt, melyben paticsrögök voltak. Miután a teljes szelvényt feltárták, összegzésként elmondhatjuk, hogy hallstattkori, ez időszak későbbi szakaszára, valamint szkíta és kelta korra utaló emlékanyag került elő. A házalap feltételezés nem igazolódott, s Párducz nem tudta megállapítani, hogy miért mutatkozott a fűben a kör alakzat (XL ábra 5-6., 8-9., 11-15.; 4. tábla 1-4.; 5. tábla 1-7., 9.; 6. tábla 1. 3.). A Nagysánctól körülbelül 100 méterre É-K-re fekvő domb az un. „Tanítórét", itt is húztak egy 15x1 méteres kutatóárkot A talaj márgás, s a kutatóárok déli felében szabálytalan ovális teknőszerű 105x70 cm méretű mélyedésben pa liestöredékek voltak, köztük áglenyomatosak is. A fölötte levő földben fekete, vastag falú edénytöredékek kerültek elő, melyek között gráfitos is volt A Nagysánc és a Tanítórét között a sánc lejtőjének alján Kunc János földjén bronz tűket talált. Itt Párducz Mihály egy 4x4 méteres szelvényt nyitott de semmüyen telepjelenséget, kultúrréteget nem észlelt. A 349-es magassági pont közelében előkészítették a terepet a sánc átvágásához. A sánc keleti szélénél a látható sánc egy rongált szakaszán, ahol a sánc 2/3-ad része volt meg, kezdték a sánc átvágását, közel a keleti háromszögelési ponthoz (XI. ábra 7., 10.). A sánc alapjának szélessége 6-6,1 méter, magassága 175-185 cm volt az ásatáskor. A metszet szerint (DX ábra) 70-80 cm vízszintes felület alkotta a tetőt. Az ásató szerint a felső, mintegy 30 cm vastag, fekete rétegben sok hallstattkori (Kyjatice-kultúra) cserepet találtak. 30 cm alatt a föld sárgás, agyagos. Mindkét réteg zöme kő, amely a földdel együtt hordott A sárgás-agyagos-köves rétegben már csak ritkán volt cserép. A kövek között nagyméretűek is voltak, de többségük ökölnyi, vagy annál kisebb. A kövek csomóban vagy egyenként voltak rakva. Az átvágás árkának aljában egy körülbelül 130-135 cm széles fehér kősávot találtak. Párducz Mihály úgy gondolta, hogy ide égetett mészkőrögök kerültek, vagy az itt levő mészkövek fölött rakott máglya tüze eredményezte ezt a jelenséget Az előbbi feltevést tartotta valószínűnek, mert szabályosnak, falszerűnek látszott Az árok aljában, közvetlenül mellette faszenes tüzelési nyomokat tártak fel 175 cm mélységben, ezek tűzhelyek lehettek esetleg. Ennek környékéről két-három fekete, fényes felületű edénytöredéket gyűjtöttek. Bizonyosra vehető, írta az ásató a naplóban, hogy ez a tüzelési nyom a sánc korát megelőzte, s így a sánc építési idejét a Hallstatt korra datálta. Feltételezte természetesen, hogy az égett meszes falszerű jelenség is megelőzte a sáncot, erre még abból is következtethetett hogy a töltésben is látszott határozott metszete. Megállapíthatta tehát Párducz Mihály, hogy a Nagysánc létezését megelőzte egy település, melyhez azonban kevésnek találta az említett megfigyeléseket s itt további feltárást tartott kívánatosnak. Az ásató külön felhívta a figyelmet a töltés metszetében középtájon mutatkozó, szabálytalan, nagyobb kövekből rakott magra, amelyet két oldalt apróbb, földdel kevert kövek tartottak. Más szerkezetűnek látta az erőd területe felőli márgás, köves réteget Lehetségesnek vélte, hogy két periódus nyomát találták meg, de ennek bizonyítására is további adatok szükségesek. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a töltés belső oldalát erősítették a 8-12 cm vastag márgás, agyagos rétegekkel. Figyelemre méltó, hogy a töltést borító, fent 30, a külső oldalon 45 cm-es vastagságot is elérő fekete, kövekkel kevert humuszrétegben sok cserép volt az alatta levő rétegekben pedig szinte nem került elő kerámia. Ezt Párducz úgy magyarázta, hogy a sánc utolsó magasítása a hallstattkori kultúrrétegből történt, azt is gondolhatjuk, hogy a kelták végezték ezt a munkát, ami nagyon valószínű, hiszen alig 5 cm mélységben egy kelta edényperem került elő. Párducz Mihály ásatása 1958. július 2-25-ig tartott A sánc átvágásakor, július 23án megtekintette az ásatást Nováki Gyula, s július 22-23-án Patay Pál is. A leletanyag a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe került ott restaurálták, majd az 1970-es évek végén Kalicz Nándor a Herman Ottó Múzeumba juttatta. A leletanyag zacskózva került Miskolcra, s a zacskókon levő felirat alapján került leltározásra. Az /. szelvény anyaga 83.50.1-45. leltári számon nyüvántartott, s az 1-26., 28-46. tételszámokat tartalmazza. A leletanyagból a következőket emeljük ki* Cserép. Szemcsés anyagú, vöröses színű, vastagfalú edény faltöredéke, bütyökkel. H: 8,2 cm. Ltsz. 83.50.5.; Cserép. Perem töredék, széles peremű hombár részlet. Korongolt, világosbarna. H: 10,4cm.Ltsz. 83.50.6. (VL ábra 1.); Kavics. Sima folyami kavics. Matt vöröses színű, legömbölyített mesterséges alakítás nyoma nem látszik