Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
S. Koós Judit: Miskolc és környékének korai és középső bronzkora
zőkeresztesi 2. és 4. lelőhelyről származóak (9. kép 7., 7. kép L). Véleményünk szerint ezek is a klasszikus időszak edényművességének termékei csakúgy, mint a velük előkerült egyéb mellékletek - mindez csak erősíti a megállapításunkat. A mezőkeresztesi 3. lelőhely tálja ugyancsak e korszak szép darabja (9. kép 3.). Viszonylag gyakran előforduló, a fejlett fázisban általánossá váló táltípus, melynek több analógiáját is megtaláltuk. 0 A mezőcsáti sírban lévő talpgyűrűs tálat - (4. kép 4.) - a hozzá tartozó kis füles bögrével együtt, valamint a széles, mély árkolásokkal, borda alatti bevagdalásokkal díszített töredékkel (4. kép 3., 5.) - díszítő motívumaik és formájuk alapján - valamivel későbbinek tartjuk az eddigi, klasszikus fázisba sorolt kerámiáknál. A sírokból előkerült bronztárgyak csekély száma - négy tű és egy ár - ellenére úgy véljük, hogy reprezentálják a korszak fémművességét, meghatározásuk nem ütközik nehézségekbe. A körömi (7. kép 5.) és mezőkeresztesi 4. lelőhely (8. kép 3-4.) tordírozott szárú, kúpfejű tűi legnagyobb számban a füzesabonyi kultúra lelőhelyein kerültek elő. Készítésük a kultúra középső szakasza idején kezdődött, de még a koszideri időszakban is használatban voltak. 1 Elsősorban a fejlett fázisra jellemzőek, illetve ez volt a legáltalánosabban használt forma. A korszak sírjainak gyakori mellékletei az árak, s elsősorban a férfisíroknak. A körömi árral kapcsolatban (7. kép 4.) ugyan erre vonatkozó adatunk nincsen, de a vele együtt előkerült tűvel biztosra keltezhető a kultúra fejlett szakaszába. 83 Utolsóként tárgyaljuk azt a néhány sírleletet, amelyeket az ásató az emődi temető 3., 4. és 7. sírjaihoz tartozónak vélt. Az előbbi kettőnél észleltek hamvakat, melyek jelenléte a szigorúan kötött rítusú, csontvázasán temetkező füzesabonyi népesség esetében felveti e sírok hovatartozásának kérdését. A hamvasztásos rítust, az eltérő edényformákat is figyelembe véve megkockáztatjuk azt a feltételezést, miszerint egy - a füzesabonyitól idegen - más kultúra emlékanyagával kell számolnunk. A 3., 4. sírok anyaga egységesen - valamint a 7. sír két edénye és bronz tűje - a feltárt párhuzamok alapján nagy valószínűséggel az ún. preszkíta korszakba tartoznak (1. ábra 4., 2. ábra 1-4,6-7). A preszkíták hamvasztásos temetkezési rítusa nem tér el a helyi, késő bronzkori lakosság sírjaitól. Ezek azonban urnasírok, számuk is csekély és a helyi őslakosság tradícióit őrzik. 4 Ebben a korban a sírokba mellékletként orsógombokat tesznek nagyobb gyakorisággal, amint azt más temetők sírjainál is megfigyelték. 85 Az edényforrnak emlékeztetnek a késő bronzkori kerámiára, a helyi fazekasság hagyományainak továbbélését fedezhetjük fel formakincsükben. A 4. sírhely csészéje (2. ábra 1.) megőrzött valamit a hagyományokból, de új elemeket is felfedezhetünk rajta: nevezetesen a fülkiképzését. A Gáva és Kyjatice kultúrák leletei között felfedezhetünk hasonló csészéket, melyek omphalosos kiképzésűek és formára is csaknem azonosak az emődivel, azonban úgy tűnik, hogy ez a fajta fülkiképzés inkább a korai vaskorba mutat 86 A sír behúzott peremű tálja általános forma a Kárpát-medence késő bronzkori csoportjainál, míg a füles bögrét az új etnikumhoz sorolhatjuk. A sírhely két bögréje - (2. kép 5., 8.) - egyértelműen a füzesabonyi kultúra emlékanyagába tartozik, s úgy véljük, hogy a középső bronzkori temető sírjait a későbbiekben, a korai vaskorban megbolygathatták, így kerültek egymás mellé a két időszak kerámiái. A preszkíta korban területünkön élt népesség csekély számú leletanyaga és temetőnk e néhány sírja már csak a feltárás során tapasztalt nehézségek miatt - sem teszi lehetővé, hogy a korszak történeti problémáit felvázoljuk e három sír alapján. Közlésüket inkább az indokolta, hogy az emődi temetőt a címben jelzett korszaktól való eltérés ellenére teljes egészében kívántuk ismertetni. Dolgozatunk végén megkíséreljük felállítani a kronológiai sorrendet a rendelkezésünkre álló leletegyüttesek között. Eszerint legkorábbinak tartjuk a mezőkeresztesi 1., a vizsolyi és az emődi - helyszíni szemle során begyűjtött lelőhelyek anyagait. A klasszikus időszakba tartoznak az emődi 2., 5., 6. sírhelyek, a mezőkeresztesi 2., 3. és 4. lelőhelyek, Köröm és Csincsetanya leletei (az emődi szórvány kerámiákat is ide sorolhatjuk: 3. kép 1-3., 6). Valamivel későbbi lehet ezeknél a mezőcsáti sír három edénye, legkésőbbi pedig az emődi 3., 4. és 7. sírhelyek mellékletei - de ezek már a korai vaskor, a preszkíta korszak emlékanyagába tartoznak. 80 Kőszegi Ei.m.XXt.l,3,XXV.t.l.;&ínűZi.m.l77.t.l3. 81 KemenczeiT. i.m. 39. 82 Kőszegi i.m. 123-124.XXIV.t.4~5,7.;&5nűi.m. ISS-KovácsT, l97Sb.40.;KovácsT, 1979.67.4.ábra\-4. 83 MozsoticsA., 1976.63.;&fcwi.m. 157. 84 KemenczeiT., l980.H0.;PatekE., 1980.160-161 -SzabóJ.Gy., 1969.72. 85 Szabó J. Oy. i.m. 57-58, 67. 86 PatekE. i. m. 162.3. kép ^Kemenczei T., 1984.44, 46, 70, LXXXK. L 17, CX. t. 6-7, fJXXXVm. 1.19, CLXV. 1.1.; Kemenczei T., 1986-87.96.2. kép 5. 87 PatekE., 1968.101 •KemenczeiT., 1986-87.94,96. 88 Az összetartozás bizonytalansága miatt a rajzon az egy sírhoz tartozást szaggatott vonallal jelöltük.
