Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)
Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez
tetett leletek nagy többsége nem rendszeres régészeti feltárás eredményeképpen, hanem kisebb-nagyobb földmunkák során, véletlenszerűen látott napvilágot Ennek következtében nem nyújt lehetőséget arra, hogy az adott lelőhelyet részletekbe menően kiértékeljük. Ezek a leletek inkább csak arra jók, hogy némi fényt derítsenek a vidék településeinek Árpád-kori történetét borító sűrű homályra. Rendszeres régészeti kutatással bizonyára sokkal nagyobb eredményeket tudnánk elérni, ez azonban a mindinkább terjeszkedő nagy város miatt már a peremterületeken is nehéz. Miskolc belvárosának régészeti kutatását pedig majdnem lehetetlenné teszi a sűrű beépítettség. A város Árpád-kori történetének tisztázásához viszont elengedhetetlenül szükségesek ezek a kutatások, mivel mint említettük, az írásos források igen szűkösek ebből a korból. Szórványos régészeti anyagok a belváros területéről is kerültek elő. Nagyméretű, köralakú, késő középkori kerámiával keltezett gödröt találtak a Széchenyi u. 3-as számú épület előtt A gödör mellett egy kora középkori beásást is észleltek, mindez a mai járda szintje alatt 3 méter mélységben került elő. A Széchenyi u. 1 l-l3-as számú épületek előtt XV-XVL századi településrétegeket bolygatott meg a földmunka. XIII XV. századi település maradványait kemencét szemetesgödröt valamint egy lakóház maradványait sikerült feltárni a miskolci színház rekonstrukciós munkálata során. Árpád-kori kereszt alakú fenékbélyeges, továbbá XIV-XVIII. századi edénytöredékeket találtak a Kazinczy és a Bizony Ákos utca sarkán is. További késő középkori leletek kerültek elő az ún. Dadányi házból, 1 a Tizeshonvéd utcából, valamint az új pártház építése közben. A Deák tér DNY-i sarkában pedig a Mátyás-kori Boldogasszony templom maradványait találták meg másodlagos helyzetben. 84 A belváros kutatásában azonban az első jelentősebb eredményt az 1955-ben, a Rákóczi út 1. számú ház helyén végzett ásatás hozta. A mai ház helyén állt épületet ekkor lebontották, és így mód nyüt a terület alapos régészeti kutatására. Az ásatás viszonlag kis területén, négy, különböző korszakba tartozó házat tárt fel Közülük a legkorábbi kétosztatú, félig földbemélyített paticsfalú épület amelyet a belőle előkerült leletek alapján a XL századra keltez az ásató. E fölött körülbelül 45 fokkal elfordulva egy másik, egyhelyiséges, szintén cölöpszerkezetű, XII. századi ház állt A következő épület ugyancsak kétosztatú volt korát a benne talált HL Béla pénz határozza meg. Funkciójára az alaprajzból próbált meg következtetni az ásató, csapszéknek, csárdának, vagy valamely elárusítóhelynek gondolja. A ház feltehetőleg tűzvésznek esett áldozatul, majd ezt követően hosszabb ideig beépítetlen maradt ez a terület csak a XV. században húztak ide egy vertfalú épületet Az iménti házaktól néhány méterre K-re kőházak alapfalai is előkerültek. Az első építési idejét a XTV. századra tehetjük, a következő a XVI. század második felében épülhetett Az 1955-ös ásatást követően a belváros kutatásában hosszú ideig csak a véletlenre voltunk utalva. 1985ben azonban a városrendezést megelőzően a belváros több pontján régészeti ásatás vált lehetővé. 6 Az első kutatóárkot az 1955-ös ásatás helyszínén, a Rákóczi út 1. számú ház udvarán jelölték ki É-D-i irányban, 9x2 méteres méretben. Az árok D-i végében egy 63 cm széles újkori téglacsatorna került elő, amelyet egy homokkőből épített régi kőfalra húztak. Ettől É-ra két kőfal között (szélességük 54, ületve 46 cm volt) egy téglával lefedett aljú, feltehetőleg egykor vízelvezető csatornaként funkcionáló építményt találtak Szorosan mellette egy félköríves pince 50 cm széles falai bontakoztak ki ívének mérhető legnagyobb átmérője 360 cm volt Az árokból és a pince betöltéséből XVII -XIX századi leletanyag került elő. Valószínű, hogy az itt feltárt kőfalmaradványok a Dory kúriához, esetleg a XVILL századi Koplaló kocsmához tartozhattak, amelyek a történeti adatok alapján erre a helyre lokalizál a kutatás. A pince, illetve a kőfalak további kutatására az 1. számú kutatóárokra merőlegesen jelölték ki az 5. számút 8x2 méteres méretben, K-Ny-i irányban. A mai felszíntől számított 100 cm-ig viszonylag sok lelet került elő, ez alatt azonban, 200 cm-ig alig találtak leleteket Ez talán egy planírozási szintre enged következtetni A 200 cm-es mélységben mindenhol elérték a bolygatatlan altalajt ami a belvárosban jellemző nagy mélységek mellett arra enged következtetni, hogy itt nem álltak házak, hanem inkább az azokhoz tartozó telkek, porták területe lehetett A kutatóárokban a XV-XVL századi leletek mellett (23-24. kép) több Árpád-kori cseréptöredék is előkerült (25. kép). Kúfyhasze mtöredék. Vüágosbarna, szemcsés homokkal soványított jól iszapolt korongolt, kívül-belül simított virágcserép alakú, bekarcolt vonalak díszítik. Átm: 112 cm. XV-XVL sz. Ltsz. 86.13.677. 77 HOM Régészeti Adattára 1390-78, HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 79.18.1-29. 78 HOM Régészeti Gyűjteménye,ltsz. 64.19.1 -5, 6420.1 -18^vö.Kemenczei T.-K. VéghK, 1964.240. 79 Komáromi J., 1958.155-162.; HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 62.90.1-220, 652.1 -33. 80 HOM Régészeti Adattára 537-68. 81 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 61.6.1 -63, 68.30.1-16. 82 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz, 62.11.1-13. 83 HOM Régészeti Gyűjteménye, leltározatlan. 84 HOM Régészeti Adattára 513-68. 85 Komáromi J., 1955.\%-2\^.KomáromiJ., 1957.70-101. 86 Az ásatást Révész László végezte, akinek ezúton szeretnék köszönetet mondani az anyag közlési jogának átengedéséért. 87 Marjalaki Kiss L, 1955.16.
