Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

Wolf Mária: Régészeti adatok Miskolc középkori történetéhez

Oldaltöredék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, sűrűn bekarcolt vonalak díszítik. Átm: 4 cm. Xn-Xm. sz. Ltsz. 88.20.8. Pénz. H. Béla 1131-1141. CHN 79. Ltsz. 88.20.20. Mivel a lelőhely hosszabb ideje mezőgazdasági művelés alatt áll, sáncokat és árkokat ma már nem lehet megfigyelni a területen, mindazonáltal nincs kizárva, hogy a domb nem természetes magaslat, hanem egy őskori erődített telep maradványa, amelyet alkalmas fekvése miatt vett birtokába a kora Árpád-kori magyarság. A terepbejárás során talált leletek között nincs késő középkori anyag. Feltehető tehát, hogy a kis telep élete az Árpád-korban szűnt meg. A lelőhelyet nem azonosíthatjuk egy oklevélben szereplő Árpád-kori faluval sem, nem nyújt ehhez támpontot a terület neve sem. Mivel Zsolca csak a XITI. század végén jelenik meg az írásos forrásokban, és mindezideig a faluban nem került elő kora Árpád-kori leletanyag, úgy véljük, hogy Felsőzsolca-Várdombon talált lelőhelyet Zsolca XI-XII. századi elődjének tekinthetjük, amely elpusztulván, máshová, a jelenlegi helyére telepedett. 58 Xn-Xm. századi leletek kerültek elő Alsózsolcáról is (11. kép). Peremtöredék Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, simított, enyhén kihajlo, tagolt. Körömbenyomás díszíti. Erősen kormos. Átm: 7,6 cm. Xll-Xin. sz. Ltsz. 71.40.10. Peremtöredék Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt. Fedő? Átm: 7,6 cm. XIIXni. sz. Ltsz. 71.40.8. Oldaltöredék Vörösesszürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, elnyújtott körömbenyomásos díszítéssel Átm: 6,4 cm. Xn-XHL sz. Ltsz. 71.40.11. Oldaltöredék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, körömbenyomásók, alatta bekarcolt csigavonal díszít. Átm: 5 cm. XII-XIII. sz. Ltsz. 71.40.14. Oldaltöredék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, durva anyagú, bekarcolt csigavonalak díszítik. Átm: 4,5 cm. XII-XHI. sz. Ltsz. 71.40.12. Oklevelekkel azonosítható Árpád-kori települést találtak Szirma határában. 1964-ben Korona Róbert miskolci lakos bejelentette a miskolci Herman Ottó Múzeumnak, hogy Szirmán, a szirmai Tsz tanyájához közel, a Holt Sajónak nevezett részen, szemben a felsőzsolcai vasútállomással, a Sajó partszakadásában urnát talált. Az urnából szláv temetőre következtettek, amelyet igazolni látszott a helyszíni szemle során a felszínen talált, szláv jellegűnek meghatározott kerámia is.

5 Mivel a helyszíni szemle megállapította, hogy a Sajó tavaszi áradásai nagyban pusztítják a lelőhelyet, Kemenczei Tibor és Végh Katalin 1964-1965-ben leletmentő-hitelesítő ásatást végzett a területen. 1964-ben a Sajó partjához igazodva, közvetlenül a part mellett hét, 1965-ben pedig, ugyancsak a partszakadáshoz alkalmazkodva további huszonnégy szelvényt tártak fel. A Sajó 1965. tavaszi áradása az 1964-es feltárást teljes egészében, sőt a feltáratlan terület egy részét is elpusztította.

60 A harmincegy szelvényben egy császárkori és egy kora Árpád-kori település maradványait sikerült megtalálni.

61 Gödröket, tűzhelyeket, házrészleteket tártak fel, a nagy mennyiségű kerámián kívül vasfeldolgozásra utaló salakrögök, örlőkövek, valamint egy asszimetrikus ekevas került elő. A császárkori anyag feldolgozása a közelmúltban készült el, ebben valamennyi előkerült objektumot az i. sz, II-III. századában itt élt telephez kapcsolja a szerző.

6 E korszakba tartozónak határozza meg a vassalakrögöket és az asszimetrikus ekevasat is, noha az ásatásról szóló első jelentésben ezeket a „szláv jellegű kerámiával" keltezett telephez tartozónak vélte. Az Árpád-kori telepről annyit jegyez meg, hogy az mintegy 50-60 cm mélységig bolygatja meg a császárkori telepet és mindössze négy szelvényben, a XX-as, a XXV-ös, a XXVI-os és a XXVHI-as szelvényekben lehetett 100 cm-ig, ületve a bolygatatlan altalajig ehhez tartozó kerámiát találni.

64 így például császárkorinak határozza meg az 1/2. szelvény „d" gödréből előkerült edénytöredéket is, és ez alapján a császárkori telep részének tekinti ezt a gödröt. Ezzel szemben az innen előkerült nagyméretű fazék anyagát, formáját és díszítésmódját tekintve a jellegzetesen Árpád-kori edények típusába tartozik (12. kép). 58 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 71.40.1 -15. vö. Gádor J.-HettebrandtM., 1972.693-94. A terepbejárási jelentésből kitűnik, hogy ez a lelőhely az alább ismertetendő, Szirma-Sóskason feltárt Árpád-kori faluval szemben, a Sajó túloldalán helyezkedik el, valószínűleg ehhez tartozhatott. 59 HOM Régészeti Adattára 563-68.; vö.Kemenczei T.-K Végh K, 1965.451 -452. 60 HOM Régészeti Adattára 561-68. 61 HOM Régészeti Gyűjteménye, ltsz. 6628.1 -1430. 62 K VéghK, 1988.1-45. 63 Kemenczei T.-K Végh K, 1965.451 -452.; vö. Müller R, 1982.1.189. Müller szimmetrikusnak írja le az ekevasat, és noha megállapítja, hogy nagyon hasonlít egy római ekevashoz, Árpád-korinak határozza meg. 64 K VéghK, 1988.43.