Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

S. Koós Judit: Miskolc és környékének korai és középső bronzkora

Ernődről két helyről is érkezett ajándékként régészeti lelet, Karola-tanya és Kulcsár-patak megjelöléssel. Előbbi helyen szántás közben eke fordította ki azt a két kis bögrét, melyek a 11-12. fotókon láthatók. Utóbbi helyről pontosabb megjelölés nélkül egy kis bögre, egy balta és egy véső származik. A kultúra temetőinek feltárására a nagy Borsod megyei temetőfeltárások óta - Hernádkak, Megyaszó, Gelej - nem került sor. Már csak ezért is fontosnak tartottuk az Emőd-Istvánmajor H. lelőhelyen napvilágra került temető közlését, összegyűjtve hozzá párhuzamként az elpusztult, eldózerolt, betemetett sírok maradványait - már amelyek bekerültek a múzeumba. Talán aránytalannak tűnik az eddigiekhez képest ezeknek a síroknak üyen részletes tárgyalása, de mentségünkre szóljon az, hogy alig rendelkezünk ebből az időszakból temető - teleppublikációkkal. Az elmúlt két évtized hozott ugyan újabb eredményeket a korszakra vonatkozóan, de legtöbbször valóban csak a már elpusztított temetők - leletek helyének megállapítására szorítkozhattunk. Anyaggyűjtésünk során több olyan lelőhelyre bukkantunk, ahonnan egy-egy tárgy került be a múzeumba, de amennyiben biztosan sírhoz tartozott, úgy bevettük a leírásba. Nemcsak megyénk régészeti emlékanyagának szempontjából lehetnek fontosak ezek a sírok, hanem esetleg adalékokkal szolgálhatunk a füzesabonyi kultúra belső időrendjéhez, elterjedési térképének pontosításához, kiegészítéséhez. Legtöbbször csak tipológiai módszereket alkalmazhattunk a leletanyagok előkerülésének már fent említett korlátai miatt, azonban a nagy temetőfeltárások nyomán megjelent publikációk, melyek a kultúra kronológiai problémáit is tagolták, nagyban megkönnyítették munkánkat.

17 A bemutatásra kerülő lelőhelyek és leletek a következők: EMŐD-ISTVÁNMAJOR II. 1979. januárjában érkezett a bejelentés Ernődről, hogy a Költségvetési Üzemegység homokbányájából leletek kerültek elő.

1 A bányászást leállították, azonban ennek ellenére folyt tovább a munka, melynek eredményeként a tavasszal újabb edényeket vetett ki a markoló.

19 A megindult leletmentő ásatás során 7 sírhelyet tártak fel, melyek leírását az alábbiakban adjuk: 0 1. sírhely: 103 cm mélységben, közvetlenül a humusz alatt jelentkezett egy téglalap alakú, lekerekített sarkú sírfolt, benne 3 kő és egy kézzel formált, sárga színű edény fenéktöredéke. Az egyik kő fenőkő része volt. 2. sírhely: sírfolt nélkül. Melléklet: 1. Bögre. Kihajlo peremű, hengeres nyakú, nyomott gömbtestű. Lapos, perem fölé magasodó füle a nyakra támaszkodik, melyben vízszintesen futó bekarcolások és rovátkolások láthatók. Hasán'ferde, bekarcolásokkal és bevágásokkal hangsúlyozott borda. Nyaka kiegészített. M: 7,9 cm, Szá: 7,4 cm, Fá: 4,2 cm (1. kép 2.). 2. Korsó. Kihajlo peremű, perem fölé magasodó fülű, hasán ferdén futó árkolásokkal díszítve. M: 8,2 cm, Szá: 8,1 cm, Fá: 3,8 cm (1. kép 3.). 3. Tál. Behúzott peremű, nagyméretű, árkolt bütykök, párhuzamosan futó, bekarcolt vonalkötegek, benyomott pontok, körbe futó árkolások és bevagdalt bordák díszítik. Ragasztott. M: 8,6 cm, Szá: 19,8 cm (1. kép 1.). 3. sírhely: 32 cm mélységben szétszórtan hamvakat, néhány durva kidolgozású, kaviccsal soványított cseréptöredéket és egy bevagdalt díszű orsógombot találtak ( 1. kép 4.). 4. sírhely: a Vn-VHI. szelvények közötti tanúfalban feltűnő elszíneződés miatt a tanúfalat egy szakaszon elbontották, így kerültek elő a leletek különböző mélységekben - 44-60 cm - között. Melléklet: 1. Orsógomb. Nyomott gömbtestű. M: 1,4 cm, Átm: 2,4 cm (2. kép 3.). 2. Cseréptöredékek. Sárgásbarna, durva kidolgozású, íveltfalú darabok. Egyiken két hegyes bütyök. 3. Orsógomb. Kettőskúpos. M: 3,4 cm, Átm: 2,8 cm (2. kép 2.). 4. Csésze. Kihajlo peremű, omphalosos aljú, perem fölé magasodó, ansa lunata-f ülű. M: 6,4 cm, Szá: 1 Ocm, Fá: 4 cm (2. kép 1.). 5. Cserepek. Barna, durva, egyenes peremű, tagolt bordadíszes fazék darabjai, valamint behúzott peremű táltöredékek. 17 Kőszegi R, 1968.101-141 ^Kemenczei T., 1979:,Kovács T., 1982a. 153-164. 18 HeüebrandtM., leletmentése, akinek a leletanyag közlési jogát köszönöm. Az ásató Emőd-Istvánmajor I. néven a lelőhelyen előkerült kelta leleteket jelzi, míg az Istvánmajor II. a bronzkoriakat takarja. (Hellebrandt-Simán, HOMÉ 19/1980/89.) A leleteket a Herman Ottó Múzeum (továbbiakban: HOM) őrzi. Ltsz. 79.40.1 -45. 19 Az 1979. április 19-i helyszíni szemle során átadott tárgyak leltári száma: 79.40.1-13. (Az ásató itt megjegyzi, hogy az edények és a hamvak összetartozása nem biztos.) 20 A feltárást nehezítette, hogy a területen akácerdő volt, melyet kb. 30 m hosszan kiirtottak, de a tuskókat bennhagyták. Ezek kiirtása után kezdődhetett csak a tényleges munka, mely nem sok reménnyel kecsegtetett. A gyökerek ugyanis a sírokat jószerivel teljesen elpusztították, az edényeket eredeti helyükről elmozdították. 21 HOM Ltsz. 79.40.21 -23., illetve az edénytöredékeké 79.40.14. A leírásban használt rövidítések: M= magasság, H= hosszúság, Sz- szélesség, Szá» szájátmérő, Fá= fenékátmérő, Átm= átmérő 22 HOM Ltsz. 79.402123. 23 HOM Ltsz 79.4024-26. 24 HOM Ltsz. 79.4027-32.